Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ivánka Endre: Válasz
VÁLASZ. «Inferior scientia, mondja Szent Tamás (Summa Theol. Ia- 1. a 2. cp.) procedit ex principiis notis lumine superioris scientiae ... sicut Musica credit principia sibi tradita ab Arithmetico.» Ami a történelmi tudományokat illeti, a múltból ránk hagyományozott emlékeket, eseményeket, alkotásokat magyarázó tudományokat, mindig felsőbbrendűnek tekintendő az a tudomány (legalább «in ordine certitudinis», ha talán nem is «in ordine objecti» Summ. Theol. I. IF- 66, a. 5. ad 3.), mely a magyarázandó tárgyhoz, eseményhez, alkotáshoz közelebb áll, mely közvetlenül és elsődlegesen foglalkozik velük. Amint az irodalom- történésznek ki kell indulnia abból, amit a szövegkritikus, a palaeo- grafus megállapít, ugyanúgy csak az lehet az eszmetörténetnek a feladata, hogy értelmezze, magyarázza, belső, szerves összefüggésbe hozza azt, amit az eseménytörténet, a régészet megállapít. Ha tehát a régészet és a történettudomány — legalább képviselőinek túlnyomó részében — tényként fogad el egy bizonyos megállapítást, akkor az eszmetörténetnek az a teendője, hogy ezt a tényt a korszak gondolkodásába, a megfelelő szellemi áramlatok keretébe beleállítsa ; ebből a szempontból itt is érvényes Szent Tamás elve: credit principia sibi tradita a superiori scientia. Ha viszont a régészeten és a történettudományon belül mások ezt a ténymegállapítást kétségbevonják, akkor az eszmetörténésznek más teendője nem lehet mint : felfüggeszteni az ítéletét és várni, míg a régészet terén egységes vélemény alakult ki erről a kérdésről. A jelen esetben azonban be kell vallanom, hogy mégsem követtem mindenben Szent Tamás irányelvét (credit principia sibi tradita a scientia superiori), mert még Artner professzor úr cikke előtt is — nem hittem el egészen Piganiolnak (és másoknak) a három templomra vonatkozó megállapítását. Éppen ezért nem idéztem azokat a forráshelyeket, melyekkel ezt a megállapítást bizonyítani szokták, hanem — Piganiol könyvét közvetlenül idézve — az ő tekintélyével fedeztem magamat. Nagy érdeklődéssel látom, hogy az én kételkedéseimet, melyeket archaeo- lógiai illetéktelenségem miatt nem mertem szóvá tenni, nálam illetékesebbek is osztják. Mint eszmetörténésznek azonban azt a kérdést fel kell vetnem : Mire utal Pseudo-Dionysius Areopagita, amikor az általa tárgyalt fogalmak trinitárius használata ellen tiltakozik, ha nem Konstantinéra, és nem az általa e három templom alapításával kifejezett Szentháromságfelfogásra ? Mert hogy ő itt a aocpía-ôvva[uç-elqr)vrj triasra utal, azt bizonyítja már az a körülmény is (amire a cikkemben helyszűke
