Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
A KERESZTÉNY ÉLETESZMÉNY ERKÖLCSI TARTALMA 125 ihlető mintakép. Nemcsak az erkölcsi eszményt kereső ember lelkében, szubjektív szemléletében rajzolódnak ki az Úr Krisztusnak, mint mintaképnek a vonásai, ha az evangélium lapjait olvasva az üdvtörténet megrendítő, az örök emberit megragadó isteni tényeit szemléli és hivő lélekkel tudomásul veszi, hanem az evangéliumok tanúsága szerint az Istenember önmagát példaképnek tudta és követendő mintaképnek állította azok elé, akiket az Atya meghívott és kiválasztott az Isten országa számára. Az evangéliumok öt apostol meghívásával kapcsolatban említik, hogy az Úr Krisztus hívta őket, hogy jöjjenek utána és hogy a meghívott azonnal, haladék és feltétel nélkül, teljes önodaadással követte őt. Mikor Jézus a galileai tenger mellett járt, láta két testvért, Simont, ki Péternek hivatik és fivérét, Andrást, amint hálót veiének a tengerbe. «És mondá nekik : Jöjjetek utánam és emberhalászokká teszlek benneteket. Azok pedig mindjárt, elhagyván hálóikat követék őt.» Továbbmenve láta más két testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint atyjukkal, Zebedeussal rendezgették hálóikat a hajóban : «és hívá őket. Azok pedig rögtön, elhagyván hálóikat és atyjukat, követék őt».1 Midőn Jézus kiment Kafarnaumból a Genezáret tóhoz, látott egy Lévi nevű vámost (a későbbi Máté apostol) a vámnál ülni «és mondá neki : Kövess engem. És elhagyván mindent, fölkelvén, követé őt».1 2 Az apostolok hivatkoznak is arra, hogy ők követik Krisztust. Amikor Jézus meghívta a gazdag ifjűt : menj, add el, amid vagyon és oszd el a szegényeknek és jer, kövess engem, az ifjú pedig megszomorodván, búsan távozott, mert sok jószága volt, Péter a többi apostol nevében megszólal: «Ime, mi mindent elhagytunk és követtünk Téged».3 Hogy itt nem fizikai követésről, vele együtt való járásról-kelésről van szó, hanem valami másról, arra mutat az a körülmény, hogy Krisztus nem azt mondta : jöjjetek velem, hanem utánam ; Péter és András és a többiek nem együtt mentek vele, nem társaságába szegődtek, hanem követék őt. Jellemző továbbá az a maradék nélküli önátadás, amellyel az apostolok, szakítva egész eddigi életükkel, azonnal követték Krisztust. Hogy Krisztus mennyire nem fizikai értelemben vette a követést, az kitűnik szavaiból, amelyekkel az apostolok jövő munkája számára utasítást ad. Az intelmek között mondja : «És aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó énhozzám».4 * Közvetlen eme szavak előtt mondja : «Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó énhozzám ; és aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó énhozzám».6 Az Úr Krisztus a legnagyobb természeti 1 Máté 4, 18—22. V. ö. Márk 1, 16—20; Luk. 5, 1—11. 2 Luk. 5, 27—28. V. ö. Máté 9, 9 ; Márk 2, 14. 2 Márk 10, 28. V. ö. Máté 19, 27; Luk. 18, 28. 4 Máté 10, 38. 6 U. o., 37.
