Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Marczell Mihály: Nem és erkölcs

NEM ÉS ERKÖLCS,

Ismét felvetünk egy részletkérdést, amely szervesen kapcsolódik bele abba a sorozatba, amelyet a «Theologia»-ban az anatómiai, élettani és lélektani kötöttségeknek az erkölcsi életet befolyásoló tényezőiről írtunk. De a most felvetett kérdés azért is időszerű, mert Freud profesz- szor halála újból felelevenítette a nevéhez fűződő elméletet és gyakorlatot. Ezért tehát különösen időszerűnek látszik elméletének fundamentális vizsgálata. Bár a címben visszacseng Weininger 0. művének1 címe, mégsem állíthatnám, hogy az ő régi művének állandó csengése késztetett volna írásra. Inkább azt mondhatnám, hogy a műve és a működése által kirobbanó, és a pszihoanalitikusok nagy tábora által rendszerré szélesített irányzat tette aktuálissá a mostani kis értekezés megírását. Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy a Weininger-láz nemcsak nem csillapodott, hanem újabb biopszichológiai elméletek útján (öröklés-elmélet, Kretschmer felfogása stb.) fokozódott, a Freud-féle pánszexuális álláspont pedig egyenesen feltüzeli és állandóan felszínen tartja. Weininger előzte Kretschmert, de az utóbbi tudományosan megalapozta Weininger álláspontját.2

Ha pedig mindehhez hozzávesszük, hogy a sok irányba vergődő szellemi fejlődés során Isten problémája után végül is az ember került központba,3 továbbá idézzük Carrelt4 is, aki a figyelem főirányát az emberre akarja irányítani, akkor reádöbbenünk arra a feladatra, amely szerint az ember életének lénytani, élettani, lélektani, karakterológiai, erkölcstani és metafiziko-supernaturalis életrendi kérdései minden embert érdeklő és értelmező tanulmányra szorítanak.

Az ember-kutatás egyik részleges iránya a karakterológiai5, amely széles területen vizsgálja az ember jellemét irányító tényezőket. Ez a tudományos vizsgálódás elméleti és gyakorlati irányban végzi munkáját.6 Mégsem maradhat érdektelen, ha egy-egy összetevő vizsgálatánál szót kér az erkölcstudomány is, amelyet igen közelről érdekel a cselekvések erkölcsi jellege és a velük kapcsolatos felelősség kérdése.

1 O. Weininger: Geschlecht und Charakter. 1903.

2 V. ö. Zemplén Gy.: Karakterólogia és szenttamási etika. Vác, 1939. — 8. 1.

3 Zemplén i. m. 1. 1.

4 Carrel: Az ismeretlen ember. Ford. Fülöp Zs. Bpest, é. n.

5 Schütz A.: Charakterologia és aristotelesi metafizika. Bpest, 1927.

6 Schütz i. m. 8. 1.