Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Marczell Mihály: Nem és erkölcs
NEM ÉS ERKÖLCS 103 Annyit szívesen megengedhetünk, hogy a férfiember erősebb, agresszívebb, keményebb életereje a nemiségből is kaphat ütemet, de ez csak a lendület nagyságát, az életbírás komolyságát segíti elő. A nő életében hasonló a helyzet. Van benne erőteljes ösztönös dinamika, de ez nem lépi túl az erkölcsi felelősség korlátjait. Weininger olyan alacsonyrendű szemlélettel, rendszeres, de merőben téves, sőt rosszhiszemű elfogultsággal, csaknem korlátoltsággal szól a nőről,1 hogy az ő «megállapításai» felmentenek a különös cáfolat feladata alól. Talán az magyarázza az ő kóros felfogását, hogy élete erejét hasonlók között fecsérelte el. Az élet azonban igenis szent magaslatra emeli az édesanyát? de a legmélyebb pontig süllyeszti a hetérát. Különben is a tiszta szüzek galériája a legtisztább diadalhimnuszát zengi a győzedelmes női léleknek ! Nincs itt szexuális kényszer ; van természetes nemi odahajlás, de ugyancsak van győzni tudó felülemelkedés. Az bizonyos, hogy a női lélekben erősebben hullámzik az érzelem. Az is tagadhatatlan, hogy életének központjában van az anyaság vágya, de az is bizonyos, hogy a szent szemérem, az étosz és a religió olyan védőbástyákat biztosítanak számára, amelyek segítségével diadalmaskodhat a szellemi energiák felsőbbrendűsége. Végül is az az igazság, hogy a nemi élet általában és a nemi differenciáltság részleteiben indítják, hajlítják az ember életét, de döntően kötő hatalmat nem képviselnek. A férfi és a nő megosztódása a cselekvést átszínezheti, de a belső valóságban a lélekből eredezteti. Befejezésül legyen szabad rövid összefoglalást tennem. — Meg lehet és meg kell érteni Weiningert, Freudot és társait, a teljesen biológiai monizmus alapján álló tévelygőket. Nekik is keresniök kell az életet mozgató erőt és az egyéni jellemet kialakító mozzanatokat. Szerintük és szerintünk is az egyéni élet sok összetevő eredője. De az ő fogalomvilágukban, a teljesen leszűkített biológiai monizmusban egyetlen tényező a döntően movens : a genus. A tevékenységét szabályozó keret, törvény, étosz, milieu olyan kényszer, vázrendszer, amelyen át kell törnie az ősi erőtömbnek. Ebből a gondolategyenlegből nem is lehet másféle eredményre jutni, mint a «Geschlecht und Charakter»1 2 3 konstrukciójához. Így még a «Körperbau und Charakter4 is másodrendű ; a fő és döntő a nemiség érvényesülése. De ha valaki szélesebben nézi az életet, sőt ha nagy kitekintésében a vele szembejövő elméletek és tanítások köntösében letűnt gondolatrendszerek alakjaira ismer, az reá fog bukkanni arra az igazságra, 1 Weininger 0.: Nem és jellem. — Ford. : Gábor A. Bpest, 1913. — 214 1. 2 E. Lenk: Frauentypen. Berlin, 1928. 3 0. Weininger id. műve. 4 E. Kretschmeri Körperbau und Charakter. Berlin, 19266.
