Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Marczell Mihály: Nem és erkölcs
NEM ÉS ERKÖLCS 99 dolat más gondolattal kiszorítható vagy átnemesíthető. Csak beteges emberek élete mutatja azt, hogy a szexuális képzet azonnali érvényt keres és talál. Ilyen reflexkiváltás lehetséges, de ez a kivételesen kidolgozott, betegesen érzékeny idegzetek élettani folyamata. A természetes életet élőkben hamarosan jelentkezik a szexuális érzés is, de a legelső megrezdülésre (actus primo-primus) rezonál a lélek !... Mégpedig azokkal az ugyancsak az ember lényeges lélektartalmához tartozó etikai, vallási gondolatokkal, amelyek a cselekvést szabályozzák !... Ezek azok a természettörvények és természetfeletti életigazságok, amelyek az ember életét magasabbrendű célok szolgálatába állítják. Be kell vallani, hogy ezek valóságok. Ha meg is akarjuk kerülni őket, akkor is mellénk szegődnek. Még akkor is mellettünk maradnak, ha a «káros» nevelés reánk akasztott «gátlásainak» nevezik is őket. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak, szerepet töltenek be, és így az emberi cselekvés lényegéhez tartoznak. Ha pedig ennyire a lélek állományának elemei, akkor a nemi élet cselekvéseihez is közük van. A belátás, a mérlegelés, a hozzájárulás, a szembeszállás és a döntés az értelem és az akarat működéséhez tartozik. Mivel pedig az érzéki élet cselekvéseit az érzés és értelem hullámozza át, azért az értelmezés után a hozzájáruló, odahajló, végül döntő akaraté az utolsó szó.1 Azt nem tagadjuk, hogy nem mindig az akaraté a győzelem. A nemi élet eleven sodra olyan fenékhullámokat is verhet fel, amelyeknek nem tud ellenállni a józan belátás és a készséges akarat. De ez csak egy kis része a nemi élet területén megszületett cselekvéseknek. Sőt ez a természetes csatavesztés sem zárja ki, hogy a természetes erők gyengesége idején nem lett volna helyes és elégséges a természetfeletti kegyelem magasabbrendűsége. Sőt az sem biztos, vájjon ilyen eleven sodrású cselekvéshullámban nincs-e szerepe a szokásnak vagy a betegesen gyenge szervezetnek. A pszichopatológia ugyanis számos jelenséget tár elénk, amelyek keményen igazolják azt a tényt, hogy a nemi ösztön erőmennyisége egyenesen kikényszeríti az értelmetlen szörnyűségeket.1 2 Ilyen esetek nem hozhatók annak a tételnek a támogatására, amely az akarat elgyengülését akarja igazolni. Ilyen esetekről, sőt a szokás hatalmi kényszere alatt született cselekedetekről ugyanis tudjuk, hogy az akarat-erőknek a szerepét a minimálisra csökkentik, vagy itt-ott teljesen megsemmisítik.3 1 így lesz a cselekvés erkölcsi és így lesz az ember felelős tetteiért ! Sohasem szabad feledni ezt a szabatos megállapítást : «Fundamentum responsa- bilitatis est liberum arbitrium, nam sine libertate nemo ad responsabilitatem teneri potest.. . Quidquid tollit libertatem, tollit responsabilitatem». F. Erdey, Ethica, Budapest—Taurini, 1936. 246—247. 2 Krafft—Ebing: Psychopathia sexuakis.'Bpest, 1894®. — Ford. Fischer J. — 51—281. I. 3 Merkelbach id. m. 95. 1. 7*
