Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Brandenstein Béla, br.: Mégegyszer az okság elvéről
82 IVÁNYI JÁNOS alá kerültek. És az eredmény? Az «iskola dogmáinak» megdönthetetlenségébe vetett hit a «kritika» képviselőinél is — enyhén szólva — mindjobban halványulni kezd. Az elbeszélő alapokmányok (JEP) elhatároltsága lassanként bizonytalanná válik. Ezáltal számuk redukálódik. A korukról, hazájukról alkotott felfogás módosul, és így a mózesi 5 könyv keletkezéséről új kép kezd a kutatók szeme előtt kibontakozni. I. A J(áhvista) és E(lohista) okmányt illetően : a) a kritika által feltételezett határvonal J és E között az új kutatás világában mindjobban elmosódik. (Weiser : Religion u. Gittlichkeit der Genesis, 1928. 9. 1.), sőt többek szerint a Genesisben az E egyáltalában nem is szerepelhet mint önálló, külön okmány az J mellett. (Volz: Th. L. Z. 1923. 19; Der Elohist als Erzähler ein Irrweg der Pentateuchkritik? Giessen, 1933. 13. Ugyané műben a József-történetet illetően (145. 1.) Rudolph. — Staerk: ZAW 1924. 34—74. — Mowinckel: ZAW 1930. 270 sk. b) E hazája Mowinckel szerint nem az északi ország, — ahogyan azt a kritikai iskola tanítja — hanem Júda (ZAW 1930. 270. sk.) Buber úgy vélekedik, hogy J és E tulajdonképen ugyanannak az egy hagyománynak két nem annyira eltérő geográfiái, mint inkább társadalmi nézete alapján történt átdolgozási formája. (Königtum Gottes. 1932. XIV. 1. II. G. V. Rad, Staerk, Welch, Oestreicher szerint a D (euteronomium) nem áll szükségképen kapcsolatban a Jósiás-féle vallási reformmal, ahogy azt Wellhausen tanította. Eredete ősibb korba nyúlik vissza. Hölscher, Berry, Kennelt meg éppenséggel a fogságutáni időre helyezi a D keletkezését. W. Eichrodt nyomatékozza, hogy D nem lehet kiinduló pontja a papi törvény felé irányuló fejlődésnek. (Nk. Z. 1921. 41—78.) III. Ahogy Volz és társai külön E okmányról nem akarnak tudni a Genesisben, úgy M. Löhr aP(api kódex) elemeit nem tudja felfedezni e könyvben. (Untersuchungen zum Hexateuchproblem. I. Der Pristerkodex in der Genesis. Beih. z. ZAW 38. Giessen, 1924.) Hasonló eredményre vezettek Volz kutatásai is (Der Elohist. stb. 135. skk. I.) E néhány adatból is kiviláglik, hogy az ifjabb generáció nem esküszik kritika nélkül a «kritikai» iskola «megállapításaira», hanem új adatok birtokában, új szellemi beállítottsággal, új szempontok alkalmazásával új utat vág. Ez az út — jól állapítja meg Bea — a Pentateuchus-kérdésben egy újabb kiegészítési elmélet felé visz. (Biblica. 1935. 183. 1.) Legyen szabad még egészen röviden reámutatnunk azokra a főbb tényezőkre, melyek a századforduló óta a bibliai kutatásoknak új irányt szabtak. 1. Első helyen állanak azok a gazdag leletek és írásos emlékek, melyek Előázsia népeinek történetébe, műveltségébe, vallásába engednek mélyebb betekintést. Ezek a leletek jórészt még rejtve voltak Wellhausen kutató szeme elől. A sok között nézzük csak pl. az ókori előázsiai jogalkotás emlékeit. 1901—02 telén a Hammurapi-kódex válik ismeretessé a 2. évezred elejéről, avagy a 3. évezred végéről. (Mózes korát legalább egy félezreddel előzte meg.)
