Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Brandenstein Béla, br.: Mégegyszer az okság elvéről
MÉGEOYSZER AZ OKSÁG ELVÉRŐL 77 mint a K-t megelőző változásállapot, hanem azt állítom, hogyha e K oka egyáltalában lehet egy azt megelőző változásállapot (bár esetleg tényleg nem az !), már akkor is állítjuk a lehetetlennek bizonyult kezdetnélküli változássor lehetőségét. Éppen ezért nem azt érzem, hogy messzemenő következtetéseket vontam le a kezdetnélküli sor lehetetlenségéből, hanem kérdem azt, nem vontam-e le messzemenő következtetéseket? És erre hivatott felelni az érvelés kiegészítése. Itt jelenik meg azután Bárdnak az az ellenérve, hogy — az első ok szabadságával összefüggő — bizonyításomnak akkor volna «átütő» indító ereje, ha a dolgok létezése azok lényegének tényleg alkotó, lényegi momentuma volna. «Ámde ez nem felel meg a valóságnak. A lét mint ilyen nem lép be a teremtett dolgok lényegébe, hanem megvalósítója annak. Lényegi szempontból tehát közömbös a dolgokra nézve, hogy milyen természetű ok létesíti őket, s az okozás voltaképpen nem a lényeget, hanem a létezést határozza meg. Amikor Brandenstein a dolgok lényegéből akarja kiolvasni, hogy milyen természetű okságot tételeznek fel, a teremtett dolgok létét egynek veszi a lényegükkel, ami Szent Tamás ontológiájában önellenmondással egyenlő» — mondja Bárd. Hogy Szent Tamás ontológiájában mi egyenlő önellenmondással, az a kérdés objektív igazságát nyilvánvalóan még nem dönti el. Kétségtelen, hogy lényeg és lét viszonyának szenttamási fogalmazása nem az egyetlen elképzelhető, sőt nagyon is kérdéses, hogy egyáltalában tartható-e? Én azonban itt ebbe a messzemenő kérdésbe nem akarok belemenni és erre nincs is szükségem : mert éppen a szenttamási tan alapján láthatja Bárd, hogy bizonyos valóságok létesítése lényegileg lehetetlen bizonyos okok számára ; hiszen Szent Tamás a lélek mivoltának elemzése alapján utasítja el a generatianismust és vallja a léleknek csupán Istentől való létesíthetőségét. Nyilvánvaló tehát, hogy bizonyos teremtett dolgok lényegéből kiolvasható, hogy milyen természetű okságot tételeznek fel ; ez tehát esetleg lehetséges a változássor tagjaira nézve is ! Bárd érvelése mindenesetre nem bizonyít ellene, Szent Tamás alapján sem és tárgyilag sem, én pedig tárgyilag egyenesen igazolni véltem : tehát az éntőlem adott tárgyi bizonyítékot kellene megcáfolnia. Természetes, hogy a másodrangú okok helyett Isten is létesíthetné hatásaikat : ezt én állandóan hangsúlyozom is. Ugyanakkor azonban részletesen felsorolom azokat a szempontokat, amelyek miatt a világban közönségesen a másodrendű okok és nem Isten közvetetlen hatásával kell számolnunk ; ezeket a szempontokat Bárd a Bölcseleti alapvetés 82. paragrafusában meglehetős részletességgel találja felsorolva. Hogy pedig e másodrendű okok nem olyan különösek, amilyeneknek őket véli, az kitűnik abból, hogy az emberi lélek, az egyetlen közvetetlenül tapasztalt másodrangú ok, pontosan a másodrangú okok sajátságait mutatja, a természetben működő másodrangú okokat pedig a keresztény teológus minden nehézség nélkül angyalokkal azonosíthatja ; ilyen okok műkő-