Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Ivánka Endre: Hugo de Balma

HUGO DE BALMA

63

In meditatione mea exardescet ignis (Ps 38, 4), amennyiben náluk «mens per cogitationem praeviam aliquantulum incipit scintillando affici in Deum,1 az előrehaladottabbaknál azonban az Isten közvetlenül érinti lelkűket2 és ezért róluk ezt mondja a zsoltár (Ps 143, 5) tange montes et fumigabunt.3 Csak a világi tudósok kételkedhetnek abban, hogy egy ilyen közvetlen felemelkedés az Isten felé, minden gondolkodás és megismerés nélkül, csupán a Szentlélektől a lélekben felgerjesztett szeretet erejéből lehetséges.4 A misztikus megismerés ennek folytán minden

1 365 aB.

2 Primo tangitur igne Spiritus Sancti quam aliqua cogitatio veniat (404 bA).

3 Hugo de Balma Dionysius Areopagita «theologia mystica» című művének bevezető szavaiban is ugyanezt a gondolatot fedezi fel. Dionysius Areopagita, a léleknek az Isten felé való emelkedéséről beszélve, előbb azt mondja «Consurge» és azután : «Sursum ageris». Ez azt jelenti, mondja Hugo de Balma, hogy a «humana industriá»-nak csak a kezdetben van helye a misztikus életben ; később maga a Szent Lélek ragadja magával a feléje törekvő lelket. (353 aC és 393 bC). Hugo de Balma könyvének harmadik, legfontosabb része tulajdonképpen csak Dionysius Areopagita e szavainak magyarázatával foglalkozik, sőt magát a misztikát is egy helyen «sapientia Dionysii»-nek nevezi (395 aC). Hiszen részére is Dionysius Areopagita még Szent Pál közvetlen tanítványa, és a misztika nem más mint a «sapientia a Deo immediate edocta, a magistro hierarcha Paulo Apostolo tradita, a Dionysio Areopagita stylo anagogico et occulto conscripta» (387 bB).

4 Putavit (gentilis prophetia) — mondja Hugo de Balma a Commentator Vercellensisnek a St. Victori kanokoknak és később a vercelli-i Szent András kolostor apátjának, Thomas Gallusnak (f 1226) a nyomán — summam vim cognitivam inesse intellectui, cum sit alia, quae non minus excedit intellectum quam intellectus rationem vel ratio imaginationem, scilicet principalis affectio ; et ipsa est scintilla synderesis, quae sola unibilis est Spiritui Sancto id est divino. Et hac de causa cum incomparabiliter totius intellectus suspendat officium mentis suprema affectio, ab eo secludi praecipitur. (390 aA/B). Hugo de Balma itt a «synderesis» fogalmával, mely a német misztikusoknál előforduló «Seelenfünklein»-re emlékeztet és a Commentator Vercellensis által máshol is használt (lásd Pez, Thesaurus Anecdotorum IL, I, 517) «principalis affectus» fogalommal áll kapcsolatban, azt akarja kifejezni, hogy az a közvetlen érintés, melyben az Isten a misztikus lelkét részesíti, nem a normális fogalmi megismerés vagy a normális, szabad akarás síkján történik. A fogalomnak, melyet erre a célra használ, hosszú, a hellén neoplatonizmusba visszanyúló története és — legalább végső eredeteiben — kissé pantheisztikus íze van. (A «synderesis» szó csak később lett ennek a fogalomnak a neve ; ez tulajdonképpen a görög auvtTípyjots átértelmezésén alapszik, mert görög szempontból helyesebb az az értelem, melyben például Aquinói Szent Tamás is ezt a szót használja. Az erfurti könyvjegyzék természetesen megint Hugo de Balma nyomán azt mondja : (sinderisis), que est quedam scintilla voluntatis ardens ad bonum, et est porcio virginalis anime, videlicet ipsa voluntas in sua suprema porcione (Lehmann IL 338, 24), és kevéssel előbb a «supermentales et theorici excessus»-okról beszél, qui magis ad nobiliorem partem et supremam, scilicet sinderisim, pertinent (Lehmann II, 338, 14). Keresztes Szent János ugyanezt a gondolatot (a tomista felfogás szempontjából ke- vésbbé kifogásolható módon) úgy fejezi ki, hogy az az isteni hatás, mely a misztikus számára közvetlenül tapasztalhatóvá teszi az Istent, nem a lélek