Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: A lélekelemzés kat. erkölcstudományi megítélése
A LÉLEKELEMZÉS KAT. ERKÖLCSTUDOMÁNVI MEGÍTÉLÉSE 35 ban nem a lélekelemzők javára dönti a kérdést. A természetes élet belső lendülete sem a korlát nélküli életkiélés vonalát hangsúlyozza. Maga a természet erőteljes korlátokat emel (kor, érés, túlzásokkal szemben alkalmazott büntetés : a testi elernyedés !) ; ez pedig más szóval annyit jelent, hogy az életszolgálat mozzanatai célirányos előretörések, amelyek a természetben is észlelhető belső törvényszerűség előtti behódolást igényelnek. Ez a valóságos természettudományi megállapítás azután csak egy lépésnyire esik attól, hogy a természeti törvény kötelező erejének alapját — a Teremtőben találjuk meg. Sőt azt is le kell szögezni, hogy maga a természet áll bosszuló angyalként azzal az emberrel szemben, aki az élet diktálta ösztönös igényeket tervszerűtlenül, életszolgálat nélkül és tobzódó kéjelgés-kereséssel elégíti ki. A természet itt is korlátokat épít ; olyanokat, amelyeknek tökéletes értelmezése a vallásetika területére tartozik. De nem szabad figyelmen kívül hagyni ezen a nagyon lényeges területen azt a természeti törvényt sem, amely a nemek gravitációját életpreludiumnak mutatja és az életközösség maradéktalan boldogságát a lelkek egybecsengésében is követeli. A testi birtoklás lehet átfutó élvezet, de az életszolgálat áldozatosságában erősebb hang a lelkek egybeforradása. Ott az ütemet a szerelem diktálja, itt az alaphangot a szeretet muzsikálja. Azt szívesen megengedem, hogy : peccatur intra et extra muros ! Nagy baj volna, hogy a természetes élettörvényt olyan kényszerként nehezednék az emberi életre, hogy abban csak a heteronom és nem az autonom ember érvényesülne. Az isteni törvények messziről csengnek és ennyiben hetero- nomok, de bennünk, közvetlenül csendülnek és ennyiben — a lélek készséges elfogadása alapján — autonómok. Nem az a szabad ember, aki szabadosán engedi szóhoz a felhangoskodó ösztön szavát, hanem az, aki értelmi és akarati erejével, a szellemiség érvényesítésével ad irányt a sötétben mozgó ösztönnek. Nagyon természetes, hogy életösztönök érvénye szorgalmazandó. De az már téves elgondolás, hogy az érvénynek csak egyetlen útja, a szabados kiélés lenne. Annál kevésbbé, mert maga a természet emel tilalomfát a fékevesztett ösztönösségnek ! Ha pedig azt is hozzávesszük, hogy az ösztönök elevensége egyénenkint más és más, ha hozzáfűzzük azt is, hogy ezek ütemét élettani adottságok (mirigyrendszer differenciák !) vagy öröklési életterhek, továbbá a múlt élet nevelési és önnevelési tényezők is befolyásolják, akkor nagyon hibásan hirdethető, hogy a szabad kiélés az életszolgálat igazi módja. Nem ! Higgadt és elfogulatlan realizmussal reá kell jönni arra, hogy a szexuális élet nehéz területe sokkal több önfegyelmezést és erős önuralmat tételez fel, mint a kevesebb felelősséggel ítélkezők gondolják. Az energiák érvényesítésének tétele igen szépen és hasznosan hangzik az energiák elnyomását hirdetésével szemben ; de ugyancsak a természet hirdette igazság az is, hogy az energiák transzpozíciójával kell a feles erővel tobzódó, könnyen 3*
