Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Marczell Mihály: A lélekelemzés kat. erkölcstudományi megítélése
32 MARCZELL MIHÁLY sának árán1 is kidolgozott elmélet veszít erejéből, de a gyakorlati kezelés terén érvényt talál annyi, amennyit a valóság tényleg megkövetel. Az előzést szolgáló módszerrel már sokkal bővebben kell foglalkoznunk. Itt ugyanis olyan neveléstani módszerrel van dolgunk, amely a lélekelemzés elméletének tételeit akarja a gyakorlati, az élet kifejlődésében irányító hatásával szabályozni. Ez az eljárás alapjában igazságnak fogadja el a lélekelemzés sok elméleti tételét és a gátlások megelőzése címén természetes és az élet ütemének jobban megfelelő nevelési eljárással, felszabadítással kísérletezik. Nem lehet szó nélkül hagyni azt, hogy a nevelés terén igen sokszor túlzóan erős szerepet talál az elnyomás. Az is igaz, hogy a kevésbbé tisztán látó és az újabb kutatásokat2 nem eléggé értéklő nevelők igen gyakran vaskos hibákat követnek el. Mindez magyarázatul szolgálhat annak a kemény és vakmerőén követelődző iránynak, amely az ellentétes felfogás hevében a teljes felszabadítás hirdetésében keresik a nevelés teljes átirányítását. Mert ha nem is szolgál mentségül a másik oldalra hajló elferdülést illetőleg, annyit mégis értelmez, hogy a túlbuzgóság gyökerére reávilágít. A lélekelemzés nevelési iránya így fogalmazza alaptételeit : A keresztény nevelésben helytelen értelmezést kapott a szexuális ösztön. Az érvény helyes szolgálata helyett elnyomás alá került a természet egyetlen és igazi energiája. Az elnyomott energiák pedig — még káros utakon is —, de érvényt keresnek. Következőleg elméleti és gyakorlati úton megtisztítandó a nevelés ezektől a káros behatásoktól. Mindez tehát elsősorban a keresztény erkölcsnek a szűzi tisztaság, a házasság előtti és házas életben követendő állapotbeli tisztaságról tanított felfogást kárhoztatja. Elméletileg a bűnről és különösen a halálos bűnről szóló tanítást nehezményezi, gyakorlatilag pedig az önmegtartóztatás káros hatását akarja az életből kiküszöbölni. Ennek a módszernek lényege : elméletileg az életről, az ösztönről, de különösen a jövő életet szolgáló ösztönről, a fellépő szexuális érzésekről, az életvágykielégítésről szóló felfogásnak megváltoztatása, gyakorlatilag pedig az ösztönös élet felszabadítása. Lehet tehát olyan lélek- elemző, aki didaktikai úton akarja érvényesíteni elméletét, de lehet 1 Egyrészt a túlzó panszexualitás, másrészt a magyarázásokat erőszakolt álomelméletre gondolunk ! Ide soroljuk az álomról adott hihetetlenül merész szimbolizált magyarázatot is, amelyről igen kemény kritikát olvasunk Lindworsky-nàl. (I. Lindworsky S. J. : Experimented Psychologie. V. B. München, 1931. 277. 1.) 2 Lásd : a hormonok elméletét, a nem és jellem kapcsolatát, a tudatalatti értékét, az energiák transzpozicióját. (Weil A. : Innere Sekretion, Berlin, 1922. Kretschmer : Körperbau und Charakter. Berlin, 1926., a rettenetesen túlzó Weininger : Nem és jellem. Budapest, 1913. Ford. : Gábor A., Freud művei, Marczell : A bontakozó élet. Budapest, 1935. VII. k.)
