Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Ivánka Endre: Konstantin császár kereszténysége újabb megvilágításban

318 IVÁNKA ENDRE filozofált solaris monotheizmus között, mely a Konstantin császár maga­tartásában észlelhető ellentmondásokat egyedül meg tudja magyarázni. De még más szempontból is érdekes ennek a fogalmi triasnak a szerepe Konstantin császár templomalapításaiban. Vita folyik arról, hogy a Hagia Sophia elnevezés eredetileg mit jelentett : Az isteni Logost, az isteni Igét, a szentháromság második személyét-e, vagy pedig azt a személytelen «Bölcsességet», azt a szellemi ősegységet, mely (az újabb orosz filozófia, az ú. n. «sofiotika» szerint) mint az Isten legelső teremtménye, minden más teremtett valóság létforrása és egy­úttal a létmindenség szellemi egysége, összefoglalása, «pleromá»-ja lenne. Az újabb orosz gondolkodók (Solowjew, Bulgakow és mások) éppen Konstantin császár alapítására hivatkoznak annak bizonyí­tására, hogy az így értelmezett «Sophia»-fogalom egy régi keresztény hagyománynak felel meg, mely a «Hagia Sophia» névadásban is ki­fejezésre jutott volna. A legismertebb fogalmi trias a neoplatonikus hagyományban kétségkívül az a fogalomcsoport, mely Proklos filozófiájában alapvető szerepet játszik : ovaía — fcurj — vovç (vagy yvwaiç). IJávra év nàaiv oîxeiwç óé év éxáaxcg- xal y ág év xö> ővn xal r\ fai?) xal ó vovç, xal év xfj Çcofj ró elvai xal ró voeïv, xal év x(7> vaj ró slvai xal ró Çfjv. (Eroixeimaiç êeokoyixri 103). «Mindenben minden van, de mind­egyikben sajátságos módon. A létezőben élet és ész (mint formális észszerűség és mint aktív megismerés) az életben létezés és gondol­kodás, a gondolkozásban létezés és élet.» És máshol (Ex. ûeoX. 117) Tlaaa fvyrj ovaía éarl íjamxi] xal yvcooxixrj, xal 'Q(vr\ ovaiwôrjç xal yvœaxixrj, xal <bç yvwoiç ovaía xal Ço»), xal a/ia év avxfj návxa• tó ovaiwôsç, ró ÇcotixoV, ró yvcoaxixóv, xal návxa év näaiv, xal %<aglç éxaaxov. A lélek élő és megismerő lényeg, és lényegbeli és megismerő élet, és mint megismerés, lényeg és élet, és mindez együtt van benne : a lényegszerűség, az élet, a megismerés, és mindegyik a másikban benne van, és mégis mindegyikük külön valami.» A keresz­tény neoplatonizmusban is szerepel ez a hármasság. Dionysius Areopagita műveinek több helyén erre a hármasságra utal, mint egy egészen ismert schemára. A «de divinis nominibus» c. mű II. fejezetében (5.§) az Isten létadó, teremtő tevékenységét ezekkel a szavakkal írja körül : ai ovaiwaeiç, ai tjœwoeiç, ai aoyonoirjoeiç) a létezés, az élet, a bölcsesség megadása és ugyanebben a fejezetben (a 7. §-ban) azt mondja, hogy nem akarunk Isten egyszerű lényegébe különbségeket belevinni, vagy benne egymástól elválasztható tulajdonságokat feltételezni, ha őt hol Életnek, hol Létnek, hol Világosságnak vagy Észnek (Lógósnak) ne­vezzük (fj Çwrjv r) ovaíav r) cp&ç Áóyov). Csak az ő hatásainak külön­bözőségére akarunk rámutatni (xàç ôvvàfieiç-■ • ovoionoiovç Çœoyovovç ij oocpoôœgovç■ • ■) Ugyanezt a gondolatot találjuk az V. fejezetben is (3. és 7. §) és a XI. fejezetben (6. §) és a «de coelesti hierarchia» cimű

Next

/
Thumbnails
Contents