Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Konstantin császár kereszténysége újabb megvilágításban
314 IVÁNKA ENDRE Konstantin császár parancsára vert érmeken még 317-ben olvasható a «Soli invicto comiti» felirat (a Napistennek, a Birodalom védőjének), hogy még 325-ben Nikomédia előtt a katonaság e szavakkal köszönte a császárt : «Az Istenek oltalmazzanak Téged, a Te szerencséd a mienk», és hogy Konstantinápoly város alapításánál (nem tudjuk, vájjon ezt az adatot a munkák megkezdésére, 326-ra, vagy a város ünnepélyes felavatására, 330-ra vonatkoztassuk, de mindenesetre egy még a nicaeai zsinatnál is későbbi időpontról van szó) Konstantin császár egy szobrot állíttatott fel, mely őt Helios, a Napisten alakjában és szimbólumaival ábrázolta, ugyanúgy, amint az előbbi császárok, a Jovius-ok és «Her- culius»-ok, Juppiter és Hercules alakjában ábrázoltatták magukat. Ez előtt a szobor előtt még Konstantin halála után is tömjéneztek és áldoztak a pogányok, ugyanúgy, amint ez a régi császár-istenek szobrai előtt történt, és a szobor kezében az ismert rv/rj-alak volt, a város vó/rj-je, melyet a császár kezében tart, szintén egy egészen pogány képzet. Konstantin császár tehát még az életének utolsó de- cenniumában ugyanolyan vonatkozásba hozta magát a Napistennel, mint amilyenben mutatja őt a 313-ban vert érem, ahol Konstantin feje látható és mögötte, szigorúan párhuzamos profilban a Napisten sugarakkal koronázott feje ; Konstantin császár pajzsán pedig, mely a vállát eltakarja, a Napisten quadrigájának ismert ábrázolása talált helyet. És mindez olyan időben, amikor Konstantin császár megtérése — a források szerint — már megtörtént ! Mert ha talán kétségbe is vonnók — H. Grégoire-ral, akinek erről a kérdésről több cikke jelent meg a «Byzantion»-ban — az Eusebius-i Vita Constantini szavahihetőségét, sőt továbbmenve, ennek eredetiségét is (Grégoire a IV. század második felében készült hamisítványnak minősíti a Vitá-t), akkor még mindig maradnak más források, melyek (habár egyes részletekben eltérő formában) ugyanerről az eseményről számolnak be (Piganiol «L’empereur Constantin» című könyvében (Paris, 1932) «a «la victoire par la croix» című fejezetben állította össze ezeket a forrásokat), marad az az elvitathatatlan tény, hogy Konstantin császár közvetlenül a milviusi csata után Rómában egy szobrot állíttatott magának, mely őt (minden valószínűség szerint Apolló szimbólumaival) ábrázolta, kezében pedig az a jelvény volt látható, melynek győzelmét tulajdonította ; a szobor felirata azt hirdette, hogy a császár ennek a jelvénynek, «az igaz bátorság jelvényének» erejében győzte le az ellenfeleit. Ezt írja Eusebius 315-ben, 3 évvel az esemény után, mégpedig nem a kétségbe vont Vitában, hanem az általánosan hitelesnek elismert Historia Ecclesiasticá- ban. Szemben azokkal a kísérletekkel, melyek az Eusebius-i «Vita Constantini» hitelességének kétségbevonásával és a többi tanuk (különösen Lactantius) mellőzésével Konstantin császár megtérését későbbi időre akarják tenni, Alföldi prof. úr (Journal of Roman Studies XXII (1932) 9—29 The helmet of Constantine with the Christian Monogram)
