Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Konstantin császár kereszténysége újabb megvilágításban
KONSTANTIN CSÁSZÁR KERESZTÉNYSÉGE ÚJABB MEGVILÁGÍTÁSBAN. Azok közé az események közé, melyeknek jelentőségét és történelmi horderejét alig lehet túlbecsülni, Konstantin császár megtérése is tartozik. Az egész politikai rendszer, mely a középkornak és (legalább a közelmúltig) az újkornak megadta a jellegét — a keresztény királyság gondolata, a trón és az oltár közötti kapcsolat eszméje — Konstantin császárra vezethető vissza. A mindenható császár-Isten helyébe állította ő a keresztény császár eszméjét, aki mint az Isten szolgája, az Isten megbízásából kormányozza az államot a keresztény vallás parancsolatainak megfelelően. Csak az ő megtérése tette lehetővé ezt az alapvető változást ; a kereszténység önmagából nem törekedhetett volna soha a politikai hatalom megragadására, a római császárság hagyományai viszont oly szorosan függtek össze a pogány vallással (régebben a görög-római istenségek kultuszával, később a mithraiz- mussal és a keleti színezetű solaris monótheizmussal), hogy egy kereszténynek Caesar-rá vagy Augustus-szá való kinevezése — különösen azóta, amióta a helyzet a diocletianusi üldözések után elmérgesedett — majdnem kizárt dolog lett volna. Csak egy pogány császár megtérése vethette meg az új rendszer, az új politikai és kulturális helyzet alapjait. Érthető az az érdeklődés, mellyel a történeti kutatás régóta ennek a megtérésnek körülményei és indítóokai felé fordult. A legenda könnyű szerrel intézi el a dolgot : a Pons Milvius melletti csata előtt megjelent Konstantin császárnak egy angyal, és átadott (vagy megmutatott) neki egy jelvényt, az ismert >g-t, mondva: in hoc signo vinces. Konstantin császár ráismert a kereszténység szimbólumára, elhatározta, hogy keresztény lesz, ha ez a jelvény tényleg a győzelmet hozza neki, és a megnyert csata után át is tért a kereszténységhez, habár megkeresztelkedését későbbi időszakra halasztotta (Szent Szilveszter legendája szerint — a történelmi tényekkel ellentétben —- Konstantin császár megkeresztelése nemsokára a milviusi csata után történt volna). Ezt a felfogást a modern, kritikai történetírás természetesen nem tette magáévá. Konstantin császár megtérésében csak egy ügyes politikai lépést akart látni, melynek célja az volt, hogy a mindinkább elterjedő kereszténység ereit, melyek eddig az államrend és a római impérium eszméje ellen fordultak és veszélyes bomlasztó elemekként kezdtek hatni a közéletben, sőt már a katonaságban is, éppen a biro
