Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Schütz Antal: A glosszolalia
A GLOSSZOLALIA 305 szent ittasultságában kigagyogott «ezer dőresége» ezen a pszichológiai tövön fakad. Nem más az, mint a legemberibb téren, a nyelvgéniusz terén pajzánkodó és gyakorlódó és tomboló expresszionizmus. 5. S ez az a pont, ahol elmélésünk természetszerűen visszakanyarodik a szentpáli glosszolaliához. Bizonyos ugyanis, hogy a korintusi keresztény közösség lelkülete ehhez a gyermeki, nem egyszer gyerekes lelkűidhez volt hasonló, ami felől maga Szent Pál sem hagy kétségben. Mivel a kegyelem nem rontja le a természetet, hanem azt megbecsüli és megkoronázza, már eleve nem lehetetlen, sőt nem valószínűtlen, hogy az evangéliumi igazság és remény elnyerésén költ fiatalos öröm, a Szentlélek eláradásán feszülő űj keresztény életérzés ezen a leginkább keze- ügyére eső úton is keresett levezetést és — glosszolaliát alkotott. Ha Szent Pál a glosszolaliát becsüli és maga is hálás örömmel gyakorolja, de erősen eszébe idézi híveinek, hogy a karizmák közt utolsó helyen áll, ha lelkűkre köti átmenet jellegét, ha gyerekeknek való dologként kezeli, mely utóbb kénytelen átengedni helyét az érett kor értékeinek : elég világosan megmondja, hogy az ő szeméből a glosszolalia nem más, mint az imént jellemzett «expresszionizmusnak» keresztény kiadása. De ez másszóval annyit jelent, hogy az Apostol szemében a nyel- veken-szólás a keresztény megtérésnek és Szentlélek-vételnek velejárója, jele és kifejezője ugyan, de megnyilvánulása tekintetében, a jelenségi oldalról véve, pszichológiailag rokon azzal a nyelveken-szólással, melyet a túláradó fiatalos érzelmi élet sugall, melyet ép ezért valamiképen meg lehet találni a kereszténység-kívüli vallási életben. Hiszen, mint jeleztük, Szent Pál ezt kifejezetten állítja és utasításaiban föltételezi. Ez azonban azt is mondja, hogy teológiailag a glosszolalia a csodás jellegű természetfölötti valóságok legalsó kategóriájába tartozik. Szent Tamás szerint1 vannak csoda-dolgok, melyek a természetet meghaladják, mások ellenére járnak, és ismét mások csak elkanyarodnak tőlük (supra, contra, praeter naturam). Ez az utolsó adja a szentpáli glosszolalia teológiai kategóriáját : a nyelveken-szólás supernaturale et mirabile praeter naturam, seu quoad modum. De még ez a beiktatás is megszorítást kíván. Hisz végelemzésben minden csoda, a mi-csoda is (miraculum quoad substantiam) olyan szembetűnő rendkívüli jelenség, mely kívülesik ugyan a természetnek tevékenységi rendjén, de nem létrendjén.2 A csodás kenyérszaporítás termékét a legélesebb vizsgálat sem tudta volna megkülönböztetni más kenyértől ; a föltámasztott Lázáron magán, a rajta végbement történéstől elvonatkozva, nem látszott volna meg, hogy föltámasztott élő. Tehát végelemzés1 Thom. De pót. 6, 2 ad 3. 2 Schütz: Dogm. I2, p. 65. Theologia. 20
