Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
274 TAKÁCS INCE VIII. fejezet: Quomodo bello Tartaris occurratur, et quid intendunt, et de armis et ordinatione acierum, et quomodo occurrator eorum astuciis in pugna, et munitione castrorum et civitatum et quid faciendum est de captivis. IX. fejezet : De provinciis et situ earum per quas transivimus, et de testibus qui nos invenerunt ibidem, et de curia Imperatoris Tartarorum et prin- cipum ejus. Különösen nagyon érdekelhették a nyugatiakat azok a rámutatások és kioktatások, amelyek a VI—IX. fejezetekben foglaltatnak. Megtudjuk az összes fejezetekből, hogy a tatárok a természet ölén élő népek módjára ide-oda vándorolnak, egy főisten alatt és mellett egyéb fétiseket is vallásos tisztelettel illetnek. Közéletükben vasfegyelem uralkodik, katonás szellemben nevelkednek : két-három éves gyermekek lóháton ülnek és nyilazni tanulnak ; a férfiaknak pedig más dolguk sincs, mint a nyilazásban-lovaglásban edzik magukat és emellett vadásznak (IV. fej.). A felsőbbség iránt föltétien engedelmességgel adóznak. Még a leányok-asszonyok is nagyszerűen lovagolnak. Háziiparuk kiváló. A nők készítenek minden ruházatot, varrnakszőnek, a férfiak pedig nyilakat készítenek. Kioktat a VI. fejezetben hadseregük egységéről, tagozódásáról. 10, 100, 1000, 10.000 ember (thuman, tömény) alkotja a csatasort. Ezek egymással szervesen egybekapcsolódnak. Az egész hadseregen két-három vezér uralkodik, azok fölött pedig a nagykán, vagyis a császár. Fegyverzetük az íjj, tegez, nyíl ; ezenkívül egy szekerce és kötél. A gazdagabbak kardot, sisakot, mellvértet viselnek, úgy maguk, mint lovaik páncélt hordanak. Másoknál ugyanezek bőrből készültek. Soknak fegyvere a lándzsa, amelynek végén horog vagy kampó van, amellyel az ellenséget lehúzzák. Pajzsokat is lehet látni, de azok már nem vasból valók. Leírja ezenkívül : mikép mennek át lovaikkal a folyókon, hogyan gyakorolják harci cseleiket, mikép ostromolják az erősségeket. Állíthatjuk azt, hogy Piancarpinei János a tatárok családi és közéletük lefestése után, meg akarta mutatni Európának, hogy ez a könnyű fegyverzetű lovas nép gyorsaságával és fegyelmezettségével sokkal nagyobb előnyben és fölényben áll a nehéz fegyverzetű és lovagi, vas öltözetbe burkolt európai hadak fölött. Annak a lelkét, aki Van den Wyngaert szövegét tanulmányozza, a biztonság érzete üli meg. Ez a kritikus szöveg sokat használt a tudományosságnak is. D’Avezac (1838) közölte először az Y storia Mongalorum szövegét, majd P. G. Golubovich O. F. M.1 egy turini kódex nyomán adta ki a rövidített szöveget. Egyébként Fr. Piancarpinei János teljesítménye nagy hatással volt a korabeli és a későbbi történeti írókra. így pl. emlegeti a híres Fr. Salimbene,2 1 P. G. Golubovich, Biblioteca bio-bibliografica delta Terra Santa e deli'oriente Francescano, t. I. Quaracchi, 1906, 202—213. 2 Fr. Salimbene, Cronica. Osw. Holder-Égger kiadása, Monum. Germ. Hist. SS. t. 206—213.
