Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)

Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről

AZ ÚJABB BÉCSI EGYHÁZJOG

261

mellett — és a germán hűbérjoggal szemben. «Die Quellen allein genügen nicht. Rechtsgeschichte läßt sich nicht aus reinen Induktionen konstruiren, wie sich die Lehre von Schmetterlingen oder Säugetieren aufbaut», írja élesen (105. 1.), amivel és a ténylegességet nem mindenben figyelembevevő metódusával alkalmat szolgáltat arra, hogy ellenfelei a túlzott apriorisztikus okoskodás, a történeti adatok, a források iránti érzéketlenség vádját süssék rá.

Már az előbb említett munkájában is, de különösen az 1937-ben megjelent művében (Einfluß des Christentums auf das Corpus iuris civilis. Eine rechtshistorische Studie zum Verständnis der sozialen Frage. Wien, 1937) azok közé sorakozik, akik a késői császárság korabeli római jog keresztény jellegét hangsúlyozzák. Mint korábbi munkájában (Der Romanismus als modernes Kulturelement, Wien, 1911. — V. ö. még: Die wahren Gründe der Rezeption des römischen Rechts in Deutschland. Hist.-pol. Blätter. 1916. 153. s köv. 1. Der Begriff der Billigkeit und die Anwendung von Billigkeitsrücksichten in der Rechtspflege. Das neue Österreich, Wien, 1917), meggyőzően hirdeti a bekezdés élén idézett munkájában is azt az igazságot, hogy az Egyház a római jogot az érintkezés idejének fejlődési periódusában jelentősen befolyásolta. Hohenlohe erőssége, hogy a római jogban a pietas és a humanitas fogalmában kifejezésre talált keresztény természetjog vezető eszméit állítja elénk éles megvilágításban. A jogfilozófus itt is nyomatékosabban lép előtérbe, mint a jogtörténész.

Nem lenne teljes a kép, ha nem utalnánk az egyházi jog két elhanyagolt területére vonatkozó munkájára. A C IC egésze hatálybalépésének évében megjelent könyvében (Beiträge zum Einflüsse des kanonischen Rechtes auf Strafrecht und Prozeßrecht, Innsbruck, 1918) azok ellen fordul, akik az európai közjog (és e területen belül a büntető és a perjog) fejlődésére gyakorolt egyházjogi hatás babérjait igyekeznek megtépdesni. A CIC negyedik könyvéhez készült alapvetés (Das Prozeßrecht des Kodex Iuris Canonici, Wien, 1921) a több mint másfél évtized óta részben elavult, annakidején azonban ez a főleg egyházi bíráknak szánt vezérfonál hasznos bevezető volt a CIC reformszükségletből fakadt, de az átgondolt konzervativizmust azért megőrző perjogához, mindazonáltal jóval elmaradt Eichmann ugyanazon évben megjelent perjogi kézikönyvétől.

Hohenlohe utóda a bécsi katedrán, nem egyházjogásznak indult. Johannes Hollnsteiner történeti stúdiumokat végzett (kiemelendő műve : Das Chorherrenstift St. Florian, Augsburg, 1928), bár foglalkozott a konstanzi zsinattal és a keleti unióval is. Kisebb igényű dolgozatai különböző folyóiratokban láttak napvilágot. (így pl. Praktische Missionsarbeit in der Heimat, a Th. pr. Qu. Linz, 1927, 257. s köv. 1.) Mint egyházjogász, a Róta köteléki perekre vonatkozó gyakorlatát tárgyaló munkájával (Die Spruchpraxis der S. Rota in Ehenichtigkeitsprozessen seit Gelt ung des C. /. C. Auf Grund gedruckter nnd ungedruckter Rotal-Urteile bearbeitet. Freiburg i. Breisgau, 1934) hívta fei a szakkörök figyelmét. A szerzőben szerencsés módon egyesült az elméleti képzettség a gyakorlat tapasztalataival : évekig a bécsi érseki szentszéken működött a házassági kötelék védőjeként, majd mint vice-officialis. Ismeretes,