Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Zimándi Pius: Pázmány Péter a társadalmi kérdésről
ARCHAEOLÓGIA ÉS TEOLÓGIA 255 súlyú irodalmi bizonyítékokat meg is fogják előzni. Természetesen ehhez szükséges — mint mondottuk —, hogy a leletek értelmezésénél (a feliratok exe- gézisénél és az ábrázolatok említett «ikonológiájánál») a hermeneutika szabályait szigorúan megtartsák29 30 és sehol erőltetett magyarázatokkal ne rontsák a régészet hitelét. Fontos kellék azután, hogy a keresztény archaeologus alapos teológus is legyen, aki az emlékekben egyrészt felismeri a dogmatörténeti vonatkozásokat, másrészt pedig rendszeresen tudja felhasználni az így kitermelt adatokat a történeti egymásután és a lelőhely folytonos szemmeltartásával.80 Az egyre szaporodó bizonyító anyag, amely nemrég elfért még a régiségtani munkák fejezeteiben, majd újabb művekben már külön részekben,31 mindinkább kikívánkozik az ókeresztény archaeologia kereteiből, és amivel már a régiek is nem egyszer megpróbálkoztak, hogy t. i. külön munkát szenteljenek a régiségtani emlékek dogmatörténeti anyagának, ma már-már indokoltnak mondható. A helyzet igen hasonlít a patrologia és dogmatörténet viszonyára. A patrologia irodalomtörténeti része megfelel a régiségtan imént felsorolt előkészületi szakaszainak ; az egyes szentatyák vagy egyházi írók műveiből kiemelt dogmatörténeti jelentőségű idézetek viszont a régészeti emlékek hasonló tartalmú csoportjaival állíthatók párhuzamba. Ha a patrologia tárgyalásának 29 E régiségtani hermeneutika szabályai nagyjában ugyanazokon az alapokon nyugszanak, mint a biblikumban. Külön szabályok járulnak azután hozzá az epigrafikához és a művészet-történethez. Ezeket először a gyakorlatból kellett ellesni a nagy archaeologusok munkáiból, majd újabban összefoglalva is megtalálhatók egyes kézikönyvekben. Tanulságos pl. Grossi- Gondi ilyen fejezeteit átolvasni. (Trattato di epigráfia cristiana latina e greca, Roma, 1920, 434. Cap. VIII. Critica epigrafica ; és I monumenti cris- tiani, Roma, 1923, 225. Cap. VI. Ermeneutica.) 30 Ehhez nem okvetlenül szükséges, hogy a keresztény régész egyházi rendű férfiú legyen. De Rossi pl. meglepő biztonsággal működött e téren is. 31 A legtöbb ókeresztény régiségtani kompendium külön fejezetben s rendszerbe szedve ismerteti ezeket. Kaufmann pl. az ő kiváló Handbuch der altchr. Epigraphik-jában «A feliratok teológiája» címen külön részt szentel rájuk. Ebben az «acclamatio»-k tárgyalása után szól a dogmatikus feliratokról ilyen csoportosításban : 1. Isten és Szentháromság (Egy Isten, Krisztus istensége, Szentlélek, Háromság) ; 2. Eucharisztia ; 3. Keresztség és bérmálás ; 4. Penitenciatartás ; 5. Szentek tisztelete és ünnepeik ; 6. Ima a holtakért és holtakhoz élőkért (a szentek egyessége). Más felirattudományi művek külön csoportosítják az erények kifejezéseit, pl. így : istenfélelem, alázatosság, tisztaság, felebaráti szeretet. Igen nagy számmal vannak természetesen az eszhatologiára vonatkozó emlékek. Az egyházi rendre vonatkozók alig maradnak ezek megett. A házasság szentsége a keresztény családi élettel kapcsolatos emlékekből világlik elő. — Az ikonografikus emlékek is hasonló modorban tárgyaltainak. így pl. már Marucchi is e szempontot véve figyelembe, az allegorikus és szimbolikus ábrázolások ismertetése után e fejezetekbe állította össze anyagát : A szentségek (A kegyelem, A keresztség, Az Eucharisztia), Bibliai jelenetek, Az elhúnyt lelkére vonatkozó jelenetek, Az Üdvözítő képei, A Bold. Szűz képei, Szentek képei.
