Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Schütz Antal: A glosszolalia
A QLOSSZOLALIA 20 Î nyelveken-szólás maradt meg leginkább a későbbi időben is, mikor már a többi karizma meglehetősen visszahúzódott».1 Alább nézünk szemébe annak a kérdésnek, vájjon lehet-e csak úgy egyszerűen azonosítani a misztikái lelki ittasultság szent áradczásait a szentpáli glosszolaliával. Maga Richtstaetter is föltűnőnek találja, hogy 1 Cor. 12—14 magyarázói eddig nem használták föl ezt az analógiát — ez egymagában gondolkodóba ejthette volna. Az Aranyszájú Szent Jánoson tájékozódó történeti áttekintés tényerejével csak azt mondja, hogy a korintusi egyház szentpáli jellemzésén kívül alig található biztos tanúság, ami a glosszolalia tényét igazolja a későbbi egyházban, és talán semmi, ami világosságot vetne mivoltára.2 Így más úton megint odajutottunk, hogy a glosszolalia tudományos vizsgálatának egyedüli szolid alapja i Cor 12—14. Egy másik eligazodási vonal az a szinte állandó és mindenesetre ma egyhangú katolikus hittudományos meggyőződés, hogy a szentpáli glosszolalia mint jelenség (fenomenológiailag) nem azonos azzal, amit Act 2 alapján pünkösdi nyelvcsodának mondunk.3 Találhatók-e mégis összekötő szálak a kettő között, külön kérdés (lásd alább). A mi elmélé- sünk és vizsgálódásunk közvetlenül a szentpáli glosszolaliának szól. 3. S itt számunkra ez a két alapvető kérdés: Hogyan jellemzi és minek tartja Szent Pál a glosszolaliát? A második kérdés a döntő. Tárgyalásunk során kitűnik majd, hogy maga Szent Pál kezünkre adja az összes szempontokat, melyek alapján meg lehet alkotni a glosszolalia teológiáját. A glosszolalia Szent Pál szerint egyike azoknak a csodás jellegű rendkívüli kegyadományoknak, melyekkel a Szentlélek nyilvánítja jelenlétét és erejét az ifjú keresztény gyülekezetben. 1 Cor 128_10 ezeket a karizmákat mindenesetre rendszerben akarja felsorolni, amint ennek a szakasznak nyelvi szerkezete is mutatja.4 A harmadik, utolsó csoportban foglal helyet a glosszolalia, más három karizma kíséretében, melyeket bizonyos rokonsági kapcsolatok fűznek hozzája. Ezek : a prófétálás és próbaköve a «szellemek megítélése, és a glosszolalia kulcsa, az értelmezés». Bizonyos, hogy a korintusi egyházban a prófétálás és még inkább a glosszolalia vitte a főszerepet ; 1 Cor 14 kizárólag ezekre ad utasítást. Aziránt sem lehet kétség, hogy a karizmák rendszeres fölsorolásában (1 Cor 128_10) nem véletlenül állnak utolsó helyen. 1 Ibid. p. 321. 2 így a legújabb és legkiválóbb katolikus kommentár is : E. B. Allô: Première Épître aux Corinthiens. 1934, p. 377—9. 3 Ezt apróra megmutatja N. Adler: Das erste christliche Pfingstfest. Sinn u. Bedeutung des Pfingstberichts Apg 2, 1—13. 1938. 4 Cf. Allo i. m. p. 324.
