Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 179 Hermann Egyed és Artner Edgár: A Hittudományi Kar története. 1635—1935. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem történetének I. kötete. Budapest, 1938. A Pázmány Péter Tudományegyetem kiadása. 596. 1. Nagy alapítójának nevét viselő tudományegyetemünk, az elmúló fényes ünnepségek mellett, azzal akarta megörökíteni fennállásának háromszázéves évfordulóját, hogy karok szerint külön kötetekben megiratta tudományos működésének történetét. A hittudományi kar történetének elkészítésével, a kar kebelében bekövetkezett akadályok miatt már a jubileum küszöbén, Hermann Egyed és Artner Edgár rendkívüli tanárokat bízta meg. így az elsőnek szánt kötet utolsónak jelent meg. Hermannak a kari történetnek az a része jutott feldolgozásra, amely az alapítástól 1790-ig, a kar ideiglenes megszűnéséig tart. Ezen korszak túlnyomó részében a jezsuitarend vezette az egyetemet. A rend az alapító elgondolása szerint és az egyetemes egyház különféle küldföli gócpontjaiban működő rendi főiskolák mintájára a katolikus restauráció bőven buzogó erőforrásává, a hazai tudományosság és a papképzés legfőbb intézményévé avatta a nagyszombati alapítást. A következő korszak, mely a háromszázadik év határmesgyéjéig tart, Artner Edgárnak jutott feldolgozásra. Ebben a korszakban az államhatalom, mely eddig az Egyházra hárította a tanügyeket, egyre jobban benyomul az egyetem és a magyar tanügy területére. A felvilágosodás, a jozefinizmus, az abszolutizmus és a liberalizmus fojtogató köde szállja meg a magyar szellemi életet. Mind a két szerző egységes szempontok szerint dolgozta fel a nekik kijelölt korszak anyagát. Mindenekelőtt megrajzolják az egyetem történetének külső kereteit az egyes korokban. Azután részletesen ismertetik az akadémiai életet, a tanulmányi és tanszéki ügyeket, a tanárok tudományos és irodalmi munkásságát, valamint a hazai katolicizmussal fennálló kapcsolataikat. Koronként kitérnek a papnevelés fejlődésének és főbb problémáinak ismertetésére is. Előadásuk nyomán megújul lelki szemeink előtt a küzdelmek, válságok és dicsőség hullámzó grafikonjával jelezhető háromszázéves múlt, mely végső elemzésben a magyar katolikus tudományosság és papképzés szolgálatában kifejtett munkásság nagyszerű teljesítménye. Hermann széleskörű levéltári kutatásokat végzett az elszórt adatok összegyűjtésére. így is nem egy helyen lakunákkal állott szemben, amelyeket józan következtetéssel igyekezett betölteni. Artnernek viszont arra kellett törekednie, hogy a rendelkezésére álló rengeteg anyagon biztos kézzel uralkodjék és az események lényegét megragadva erősen igénybe vegye a selejtezés módszerét. Mind a ketten, a legújabb történeti módszer alkalmazásával, komoly tudományos értékű munkát végeztek. A hittudományi kar története méltóan sorakozik a többi kar történetét megörökítő kötetek mellé. Galla Ferenc. öyőregyházmegye múltjából: 1. sz. Bedy Vince: A győri székesegyház 12*
