Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Előd István: Testalkat, jellem, szabadakarat
164 MÓRA MIHÁLY azért használja (pl. bánná, clandestinitas). A 374 oldalra két hasábon a lehető legnagyobb tömörséggel sűrített könyv, amely a szótár szerény címét viseli, ugyanazzá vált, a CIC.-re vonatkozólag, mint a Heumann—Seckel műve (Handlexikon zu den Quellen des römischen Rechts. 9. kiadás E. Seckeltöl. Jena, 1914., újabb lenyomat 1926-ban) a római jogra. Köstler Rudolf tudósi tevékenysége, mint láttuk, elég széles területet fog át. Nem termékeny író. Metódusa iskolapéldája a német tudomány ama technikájának, amely elengedhetetlen feladatnak tekinti, hogy áttekinthető rendszerben, a források lehető teljes kiaknázásával minden kérdésnél teljes irodalmat adjon. Az utolsó 15 évben — eltekintve a Wörterbuchtól és kisebb dolgozatoktól, (mint a Religion und Religionsgenossenschaft. Wien, 1935. Jur. Bl. 64. évf. 16/19. sz.) — vissza-visszatér arra a területre, amellyel első munkájában foglalkozott, a házasságjogra. Ide tartozik újabb egyházjogtörténeti munkája (Ringwechsel und Trauung. Eine kirchen- und deutschrechtliche Untersuchung. Zs. f. R. O., 53. köt. kan. Abt. 22. Weimar, 1932.) A jogtörténeti iskolázottság adja a biztos alapot és teszi becsessé az egyik aktuális kérdéssel foglalkozó művét (Das österreichische Eherecht Wien, 1923.) Az csak természetes, hogy az 1933-as osztrák konkordátum feldolgozóinak első sorában Köstler Rudolfot találjuk. (Das neue österreichische Konkordat. Zs. f. öff. Recht. 1935.15. köt. 1 és köv. 1. Grundfragen des Konkordats-Eherechtes 1935. Jur. Bl. 64. évf. 7/8. sz. 133. s köv. 157. s köv. 1.) Bár a konkordátum a házasságjog terén igen sok kérdést vetett fel, a jogászvilág csak kommentár-irodalommal és egynéhány kisebb tanulmánnyal rendelkezett, a konkordátum házasságjogának átfogó, teljes ábrázolása mind egyházjogi, mind világi auktorok részéről hiányzott. Ezért fogadta örömmel a tudomány Köstlernek Das österreichische Konkordats- Eherecht Wien, 1937. X + 178. 1. című munkáját, amelyet a szerző ugyan szerényen csak az új konkordátum által létrejött, egyáltalán nem egyszerű joghelyzet áttekintésének, az eltérő tanításokkal nehezített jog vázlatának nevez, amely azonban a mondanivaló ama tömör precizitása révén, amely Köstler valamennyi munkáját jellemzi és amelyet egyetemi előadásának hallgatói jól ismernek, a világi és egyházi jog mélységébe hatoló fölényes ismeretgazdagság révén ennek a matériának mintaszerű kézikönyve, amely a tudományos tárgyalásnál, bár korántsem elegendő, de éppen olyan elengedhetetlen, mint például a régi osztrák házasságjogra Scherer, az osztrák magánjogra Ehrenzweig, a CIC. házasság jogára Gasparri, vagy az egyházi perjogra Roberti és Eichmann munkája. Köstler azt a célt tűzte maga elé (Vorwort V—VI. 1.), hogy a jogászok számára könnyebbé tegye ama feladat megoldását, amelyet a konkordátum számukra jelentett. Ez a nehéz feladat abból származott, hogy a konkordátum után az eddigi két, a keletkezési idő és tartalom tekintetében egymástól távol álló világi, t. i. a régi ausztriai és a nyugatmagyarországi magyar házasságjoghoz a katolikus-egyházi csatlakozott, amely utóbbi természetesen latin nyelven van fogalmazva. Abból a tényből kiindulva, hogy a katolikusok konkordátum
