Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Hugo de Balma
120 IVÁNKA ENDRE most azt halljuk, hogy gondolkodásról, elmélkedésről, értelmi megismerésről itt egyáltalában szó sincs. Ha van is meditatio, consideratio, contemplatio, mint a «consurrectio per unitivi amoris affectum» előkészítése, akkor ez nem arra való, hogy a megismerőképesség útján fokozatosan közeledjünk az isteni létnek «eksztatikus» megismeréséhez, hanem csak arra, hogy ez a meditatio bennünk a szeretet tüzét felger- jessze, a fent idézett zsoltár szavai értelmében: «In meditatione mea exardescet ignis», még pedig felgerjessze ezt a tüzet nem az Istenről szerzett ismeret útján, hanem az Isten nagyságának és a bűnös ember gyarlóságának megfontolása révén. Minél tökéletesebbé válik azután ez a szeretet, annál kisebb szerepe van a megismerésnek, míg végre a Szent Lélek közvetlen érintése lángoltatja fel az emberben, minden gondolat és megismerés nélkül, a szeretet tüzét. «Tange montes et fumigabunt». Ezért is az egyszerű, de jóakaratú és istenszerető ember épúgy tarthat igényt erre a tudományra, mint a tudós, a filozófus, a «kontemplá- tor», mert nem az értelem, hanem a Szent Lélektől sugalmazott szeretet tanítja azt a tudományt.1 Sőt az egyszerű, alázatos ember inkább jut el ehhez az isteni tudományhoz, mint a tudós, mert az kevésbbé hajlandó arra, hogy a «via purgativa» révén előkészítse magát az isteni meg- világosításra. Ez pedig szükséges.2 Ezért is vonatkoztatja Hugo de Balma Dionysius Areopagita szavait : Vide ne quis indoctorum (a görögben : töv ápuf/rwv) ista audiat, azokra a világias szellemű tudósokra, akik hoc videre non praevalent et hanc summam sapientiam irrident (394. b. C), akiket «indocti huius mundi doctores philosophi»-nek nevez (395a A).3 Hugo de Balma egyik követője, Nikolaus Kempf osztrák karthauzi, aki a «mistica theologia» nyomán a XV. század második industria sine pietate, scientia sine caritate, intelligentia sine humilitate . .. Itinerarium mentis, Prologus. 1 quia haec summa sapientia non potest ab homine edoceri, subditur, quomodo quilibet quantumcumque laicus in schola Dei existens hanc sapientiam ab ipso immediate recipiat.. . per amoris affectum, quam nullus philosophus nullusque alius scholaris saecularisque magister nulla humana intelligentia ... apprehendit (345b B). 2 Quia quantumcumque praeclarus quantumcumque clericus omnibus aliis gloriosior exsistat, fimbrias huius sapientiae non attingit, nisi per viam puerilem scilicet purgativam se praeparet (392b B). 3 A Commentator Vercellensis is beszélt a «mundana philosophiá»-ról, mely nem akar az emberben magasabb, istenibb képességet elismerni, mint az «intellectus»-t, és ennélfogva tagadja a misztikus megismerés lehetőségét. A két gondolat között azonban az a lényeges eltérés van, hogy Thomas Gallus arról az értelmi gőgről beszél, mely a világi bölcseket a magasabb- rendű misztikus képesség, a «scintilla synderesis» felismerésétől tartja vissza, Hugo de Balma viszont arról a gőgről, mely a szeretetnek a via purgativa útján történő tisztulását megakadályozza, tehát egy tisztán az erkölcsi szférába tartozó hibáról.
