Theologia - Hittudományi Folyóirat 6. (1939)
Ivánka Endre: Hugo de Balma
116 IVÁNKA ENDRE Patris et Filií mediam quodammodo se invenit beata conscientia (MPL 184, 349 B). Ő tehát a misztika legmélyebb titkairól beszél. És mégis úgy tünteti fel a dolgot, mintha ez a misztikus élet a racionális Istenmegismerés folytatása, betetőzése, lezárása lenne. Intellectus cogitantis efficitur contemplatio amantis (MPL 184, 347 A) — ezt a formulát használja ő az átmenet jellemzésére ; ugyanezt a formulát lehetne Richardus a S. Victore elméletére is alkalmazni. És hogy tényleg a misztikába való átmenetről beszél, azt bizonyítják a szavak, melyekkel ezt a formulát közelebbről megmagyarázza. Formans illud (se. cogitatum) in quasdam spiritualis vel divinae suavitatis experientias, afficit (sc. intellectus) ex eis aciem cogitantis, illa vero efficitur gaudium fruentis. Et tunc de Deo bene cogitatur secundum humanum modum, si tamen cogitatio dicenda est, ubi nil cogit nec cogitur (a coagere tudniillik a cogitare szónak középkori etymologiája) sed tantummodo in memoriam abundantiae suavitatis Dei exultatur et jubilatur. (MPL 184, 347 A.) Tényleg a misztikus megismerésről van itt szó (arról a gondolkodásról —«ha ugyan még gondolkodásnak nevezhetjük» mondja az «epistola» szerzője —, melyet Ludovicus Blosius úgy nevez, hogy «cogitatio cogitationum expers») és hogy egész biztosak legyünk benne, még e gondolkodás kegyelmi jellegéről is beszél : Sed modus hic cogitandi de Deo non est in arbitrio cogitantis, sed in gratia donantis (u. o. 347 B). Mindennek ellenére az tűnik ki az epistola szerzőjének szavaiból épúgy, mint az imént Richardus a S. Victore szavaiból is, hogy ezt a legmagasabb kontemplaciót nem más szférába helyezi, mint a racionális megismerést, nem radikális ellentétet érez a két megismerésmód között, hanem a fogalmi megismerés zárókövét : a természetes, értelmi működés önmagán túl mutató legmagasabb csúcsát látja a misztikus megismerésben. Hugo de Balma és a « Commentator Vercellensis». És így van ez Hugo de Balma közvetlen forrásában, a fent említett és Hugo de Balma által Richardus de S. Victore mellett «auctoritás»- ként idézett «Commentator Vercellensis»-műveiben is. Ő rá hivatkozik ugyan Hugo de Balma, amikor arról beszél, hogy a misztikus megismerés nem a ratio, nem a normális megismerőképesség útján történik, hanem a «principalis affectus» és a «sinderisis» útján —a léleknek ama legmélyebb, legistenibb képességének útján, melyről a «mundana sapientia» nem tud, és ennek folytán is a misztikus Isten-megismerés lehetőségét tagadja ; az is igaz, hogy a Commentator Vercellensis erősen hangsúlyozza a misztikus megismerés affektiv jellegét.1 De arról a radikális 1 Ista autem sapientia ... hoc modo obtinetur : Multo aestu dilectionis in Deum et forti extensione animae in aeterna spectacula sapientiae, Acad. Hung. Cod. lat. in 8°. 16, fol. 86a. Mivel Thomas Gallus, a «commentator Vercellensis Dionysius Areopagita «mystica theologiá»-jához írt kommen-
