Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
IRODALOM LITERATUR — BULLETIN 91 Az első kötet 811 nagyalakú oldalon 1844 címszóval az A-tól C-ig terjedő források adatait tartalmazza, míg a D-től Z-ig terjedő forrásokat a következő kötetek fogják felölelni, melyek gyors egymásutánban remélhetőleg még a Szent István jubiláns év folyamán meg fognak jelenni. A Catalogus cím túlságosan szerénynek tűnik fel, mihelyt bele tekintünk a monumentális munkába, mert a legtöbb címszó alatt az egyes forrásoknak nemcsak egyszerű felsorolását találjuk, hanem legtöbbször összes magyarvonatkozású adataikat is teljes szövegükben. A puszta felsorolással csak ott érte be a szerző, «ahol már jól ismert dolgoknak kései összefoglaló ismétléséről van szó minden további megvilágítás vagy új szín nélkül». Csak helyeselhetjük, hogy a magyar krónikák közül Anonymus Gestája és a Bécsi Képes Krónika, elsősorban a külföldi kutatókra való tekintettel, teljes egészükben kerültek bele az első kötetbe. Az egyes címszók után következik a megfelelő források teljes címe, illetve különböző címeik, melyek alatt ránk maradtak, az elfogadott szerző és származású vagy lelőhely megjelölésével, esetleg az utalás, ha a forrás a kiadvány más részében kerül ismertetésre, majd következik a forráskiadványok felsorolása, végül a szövegrészietek. Az elkerülhetetlen takaréskoskodás folytán szűk határok közé szorított tárgyi és egyéb magyarázatok közül különösen azok becsesek, melyek egy-egy forrás anyagának leközlése után annak forráskritikai értékelését adják és utalnak a krónikás által használt forrásokra. Egyöntetűség és világosság kedvéért a szerző a legújabb latin helyesírást alkalmazta, noha itt-ott az eredeti szöveg vagy a régi forráskiadvány helyesírása is megmaradt. Eltekintve a hasonló méretű és nyomdatechnikai aprólékosságokban bővelkedő kiadványokban elkerülhetetlen sajtóhibáktól, a szabatosság kedvéért megjegyezzük, hogy Migne Patrologiáját nem lapszámok, hanem columnák, oszlopok szerint kell idézni. Véleményünk szerint egyik-másik címszó nem elegendő a forrás feltüntetésére. Pl. az 1044. szám alatt említett forrás csak a Catalogus címszó alatt szerepel, holott múlhatatlanul szükséges, hogy a származási hely neve, a Saganensis szó alatt is megtalálható legyen utalással. A kiadáshoz Magyarország hercegprímása írt rövid bevezetést, melyben rámutat a történelem nagy nemzetnevelő hatására s a jelen súlyos megpróbáltatásai közt tanulságban bővelkedő nemzeti múltúnkból merít bizodalmát és erőt boldogabb jövő kibontakozásához. Galla Ferenc. Tóth Tihamér dr.: Miatyánk. Budapest, 1937. A Szent István-Társulat kiadása. 314 1. Ára 8 P. A szerző új szentbeszédes ciklusa az Űr imádságát fejtegeti. E legszentebb imát néhány sorban is meg lehet magyarázni. De ha elmélyed egy-egy szavában vagy mondatában az ember, a mély gondolatok gazdag bőségét éleszti. A szerző beszédei tanúság erre. Egy éve tárgyalja a Miatyánkot és a megszólításon kívül csak az első kérés taglalásával végzett. Bevezető beszédei a Miatyánk időfölötti és időszerű értékeire hívják föl a figyelmet. A továbbiakban az istenhit, Isten atyai tulajdonságai, az ebből folyó szociális meggondolások és a
