Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
90 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN Premm Mátyás, Knébel Miklós, Kalmár Özséb, Révay Tibor, Magyarász Ferenc, Barkóczy Sándor, Schmiedt Béla, Németh János, Szedő Dénes, Angyal Géza, Maksa János, Harsányi József, Bakky János, Mátrai Gyula, Blaskó Mária és Mihalovics Zsigmond) egyetlen célt szolgálnak cikkeikkel : minél részletesebben megvizsgálni a korai gyermekáldozással összefüggő aszkétikus és pedagógiai kérdéseket, hogy ezzel gyümölcsözővé és áldásossá tegyék a gyermekek áldozását. Minthogy a könyv szerkesztője is, de több munkatársa is az egri főegyházmegyének papja, előszó írására az egri főpásztort kérték fel, akinek facsimilében mellékelt bevezető sorai külön értékes és érdekes szint jelentenek a Márton L. ízléses clmlaprajzával kiállított kötetben. Hisszük, hogy a könyv olvasása nyomán nagy lépéssel jut előre az eucharisztikus szentévünk lelki előkészítése és közelebb jutunk a középkor nagy theologusának, Gersonnak vágyához, aki már könyve címéül is ezt az óhajt írta fel : «De parvulis ad Christum trahendis». Tóth Tihamér. Catalogus Fontium Historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI... collegit... illustravit Albinus Franciscus Gombos. Tomus I. (A — C.) Budapestini MCMXXXVII. Gombos Albin közel negyvenévi adatgyűjtő munkásságának eredménye az a három vaskos kötetre tervezett középkori forráskiadvány, melynek első kötete Serédi Jusztinján bíboros előszavával a közelmúltban hagyta el a sajtót a Szent István Akadémia kiadásában. A munka céját a következőkben foglalja össze a Szerző : «Azzal a szerény célkitűzéssel indultam el, hogy mindenkori legfiatalabb történetíróinkat és mindazokat, akik komolyabban és alaposabban érdeklődnek a magyar nemzet történetének első félévezrede iránt, átsegítsem a kezdet nehézségein». Az első kötetet tüzetesen áttanulmányozva, megállapíthatjuk, hogy a korábbi forrás- kiadványairól és tanulmányairól előnyösen ismert szerző elérte kitűzött célját, mert jelen monumentális kiadványával, a pénzügyi okok-parancsolta anyagrostálás után is, úgy a lelkiismeretes anyaggyűjtés, mint az anyagnak tudományos feltárolása és elrendezése szempontjából emberileg teljes és tökéletes tárházát alkotta meg nemzeti történelmünk első félévezredének. Középkori szerzetes elmerülő türelmére vall a széles alapon végzett kitartó kutatás, mely előtt nem maradt elrejtve a kevésbbé ismert külföldi kiadvány sem, mely az előbb körülhatárolt történelmi korszakból magyar vonatkozású adatot tartalmaz. A kutatásban otthonos történészek értékelhetik csupán azt a fáradságot, amibe a közkönyvtárainkban nem található régi és modern kiadványok felkutatása, megközelítése kerülhetett. És ki tudná megmondani, hány kötet forráskiadványt böngészett át a szerző anélkül, hogy azokban magyar adatot lelhetett volna, csupán azért, hogy tudományos lelkiismeretét megnyugtassa? Nem kisebb az ő tudományos érdeme egy Hevenesi Gáborénál, aki a XVII. század végén látván okleveleink és egyéb történeti emlékeink szétszórtságát és pusztulását, hozzáfogott óriási tömegű foliánsainak összegyűjtéséhez, melyek a magyar történetírás soha ki nem aknázható kincsesbányája lesznek a jövőben is.
