Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.

80

VITÉZ KÁRPÁTHY-KRAVJÁNSZKY MÓR

Szállodák, vendéglők, kocsmák, kifőzök vendégeiknek nem szolgálhatnak hússal, csak ha a vendég írásbeli engedélyt tud felmutatni. Ellenkező esetben 25 scudo pénzbüntetés, három korbácsütés és még egyéb fenyítés járja. (Arch. Secr. Vat., Mise. Arm. IV. 7.)

Ez az 1617-iki hatósági intézkedés lesz az alapja a továbbiaknak. Szigorú rendelkezések vannak benne, de nem azért ember az ember, hogy ki ne játsza a parancsokat. Hogy az engedélyek kiadása körül sok visszaélés fordulhatott elő, az feltételezhető, különösen, hogy orvos és plébános pénzt, alamizsnát fogadtak el az aláírásukért és talán, hogy ennek fejében olyanok is kaptak engedélyt, akik nem szorultak reá, mert se betegek, se lábadozók nem voltak. így az 1667. február 18-iki böjti intézkedésben már külön figyelmeztetik a római plébánosokat, hogy lelkiismeretesen járjanak el az igazolványok aláírásánál. (U. o. 6gr.)

De történt egyéb visszaélés is. A böjti rendeletek arról szólnak, hogy nem szabad mészárosoknak levágni az állatokat és nem szabad ilyen hússal házalni sem. Eszerint tehát nem esik tilalom alá a vadászott hús és a vadhús, ezzel tehát házalni szabad? Hogy a vadhúsnak így nagyböjt idején nagy lehetett a kelletje és jól felmehetett az ára, magától értetődik. Erre azután 1690 február 6-ikán kifejezetten megtiltják a vadhússal és vadászott hússal való házaló kereskedelmet és megszorítják a felmentési igazolványok kiállítását azzal, hogy nemcsak az orvos vagy a plébános, de mindkettő kell, hogy aláírja ; a kiállítás olasz nyelven történjék, mert bizonyára fordulhatott elő eset, amikor latin nyelvű igazolványt mutattak fel és mészáros-vendéglős nem értette meg, ami különféle visszaélésre vezethetett. Azonfelül elrettentésül benne van a rendeletben, hogy az orvos lelkiismeretlenség esetén testi büntetéssel is sújtható és erre az orvosfőnöknek (protomedico) felhatalmazása is van. (U. o. 7Ór.)

A 18-ik század elején már benne vagyunk a deista vallástalanságban, amely a böjti fegyelmet is alaposan kikezdi, úgyhogy 1702 február 24-ikén maga XI. Kelemen pápa kénytelen a böjti rendeletben paranccsal intézkedni. Betegek számára egyedül «az egészségre hasznosaknak nevezett» — chiamate salubri — húsok vannak megengedve, a bárány, borjú, kecske húsa. Az illetékes orvosnak kell először a felmentő igazolványt olasz nyelven és teljesen ingyen megírnia, utána aláírja azt a plébános, azután pedig a felsorolt szerzetesgenerálisok közül valamelyik. (A ferencrendigenerálist helyettesítheti az Ara coeli kolostor commissarius-generálisa is.)

Figyelmeztetés az orvosok, de a felmentést kérők számára is, hogy csak a «salubri»-húsok engedélyezhetők, másféle hús nem. Akinek jogos okok alapján megfelelnek a tojás és a tejtermékek, az csak ezekre kaphat engedélyt, de húsra nem. Aki az esztendő folyamán pénteken, szombaton, a kántorböjtökön, a vigíliákon nem eszik húst, annál inkább nem szabad ennie nagyböjtben. Erre külön ok szükséges, amit rendeletben szabályozni nem lehet. A felmentést kérők csak igazi szükség és betegség esetén kérjenek engedélyt, mert majd Isten ítélőszéke előtt nem hivatkozhatnak hamis okok alapján kapott igazol