Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja. II.
AZ EGYHÁZJOOI IRODALOM ÚTJA 69 Ádám. Olyan, egyházi szempontból kifogástalan auktor, mint a francia származású német egyházjogász, Moy de Sons, az Archiv f. kát. Kirchenr recht megalapítója jelenti ki,1 hogy a bár a kinyilatkoztatás alapján állva az egyházi tanításból indul ki, értékelni kívánja a történeti iskola, a modern társadalomtudomány eredményeit és részben a hegeli-tanokkal számot vetve, feladja a természetjog fogalmát és közeledik a pozitív irányhoz.1 2 A jogtörténeti iskola nagy eredményei mellett nem volt mentes túlzásoktól. Ilyen volt főként a természetjoggal szemben elfoglalt negatív álláspontja, aztán a szokásjog túlbecsülése.3 Néhány évtizedes egyeduralom után már beszélni kezdtek az iskola egyoldalúságáról,4 a századforduló felé közeledő jogtudomány pedig ugyanazzal a hévvel ostorozza a történeti iskola tévedéséit, mint amellyel annak idején a történeti iskola a természetjog ellen fordult.5 A természetjog elmúlását a jogtörténeti iskola valóban korán hirdette, korai volt a triumfálás, mert az porából megéledett főnixként vonult be ismét a jogtudományba.6 Ami a katolikus egyházi tudományok képviselőit illeti, ezek természetesen az elsők között voltak a tomisztikus természetjog védői sorában. Itt különösen Cathrein7 szerzett nagy érdemeket. A magyar irodalomban Notter Antal budapesti professzor az elsők között hirdette a természetjog igazságait, amikor a hazai jogtudományban még kevés megértés mutatkozott eziránt. Újabban ismét több szó esik a természetjogról, melynek modern renaissancea a szabadjogi iskolából indult ki.8 Az új kantianizmus, 1 Grundlinien einer Philosophie des Privat- und Kirchenrechtes. Wien, 1854. VII. i. 2 Haring, Rechtsbegriff. 65 1. 2 j. 3 Trümmer, Die Gewohnheit als kirchliche Rechtsquelle Theologische Studien der Österreichischen Leo-Gesellschaft. Wien, 1932. 14—17., 216. 1. 4 Dernburg, Pandekten. 5. kiad. Berlin. 1896—97. I. 38 1. Illés, id m. 54. 1. 6 Haring, Rechtsbegriff. 77 I. 2 j. Notter id. m. 9 1. 6 Az újabb külföldi irodalomból ajánlható : Jung Erich, Das Problem des natürlichen Rechtes. Leipzig, 1912. Haring, Zur neuen Naturrechtslehre. Theol. Quartalschrift. Linz, 1922. évf. 209, 384 s köv. 1. Singer, Das Naturrecht im C. I. C. Archiv f. Rechts- und Wirtschaftsphilosophie. XVI. 1922/23. 206. s köv. 1. Piavaschi, Varie difficolta contra il diritto naturale. Festgabe für Ulrich Lampert. Freiburg i. d. Schweiz. 1925. 250. s köv. 1. Hölscher, Vom römischen zum christlichen Naturrecht. 1931. Sauter, Die philosophischen Grundlagen des Naturrechts. 1932. P. Burkhard Mathis, Rechtspositivismus und Naturrecht. Paderborn, 1933. Voltelein, Der Gedanke der alig. Freiheit in den deutschen Rechtsbüchern. Zeitschrift der Savigny-Stiftung. Germanistische Abteilung. 1937. 182. s köv. 1. 7 Cathrein, Recht, Naturrecht und positives Recht. Freiburg, 1909.2 8 Haring, a kiváló grazi egyházjogász és neoskolasztikus jogfilozófus is kiemeli, hogy a szabadjogi iskola alapjában véve bizonyos természetjoggal dolgozik, amely persze különbözik a keresztény természetjogtól. Grundzüge3 4 és 27 1.
