Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Tiefenthaler József: A misztika és az Eucharisztia
64 TIEFENTHALER JÓZSEF a misztikusok sorában. Meleg lelke, szelídsége és finomsága az anti- reformáció kemény harcaiban és nyerseségében valóságos oázis. «Phito- thea»-ja közismert aszketikus kis műve, kevésbbé ismert a «Theotimus»-a, mely misztikus lelkének szép kisugárzása. Ő az Eucharisztiában Jézus szentséges Szívét keresi, ami már új nézőpont és egyik tényezője az eucharisztikus Szív-kultusz fejlődésében. Rendalapító látomásában a tövissel koronázott és lángokban égő isteni Szívet szemléli, amelyet lelki leánya Paray le Monialból fog hordani. Ez Chantal szent Franciska, a visitatio-rend alapítónője. Szalézi szent Ferenc misztikája — egyéniségéhez mérten roppant egyszerű : mellőzi a spanyol nagy misztikusok szinte raffinált és komplikált rendszerét és kizárólag a misztika lelkét, a szeretetet prédikálja. Theotimusának alcíme is «Isten szeretetéről» szól. Misztikus lelkének erénye teljesen egybeesik az Eucharisztia szellemével, mely szeretetből született, szeretetet ád és szeretetet kér. Isten örök szeretetét — szerinte — azért önti lelkűnkbe, hogy mi is Őt szeressük. Ezen műveletet Krisztus eszközli kegyelmeiben, melyeknek főforrása az Eucharisztia, ill. eucharisztikus Szíve. Szalézi szent Ferenc is Krisztus-misztikus, vagyis kegyelmi alapon áll, a kegyelemben kapja a misztikus kegyelmet is, mely a lelket a szere- tetben eljegyzi Istennel. A «Braut-mystik», miről főleg női misztikusoknál szokás beszélni, végeredményben Genf szent püspökénél is megtalálható, amikor is az ara, a lélek, a vinculum az eucharisztikus szeretet és a lélek benne, az isteni szeretet fénytengerében «szétfolyik» ; már nem is a lélek él, hanem Isten él benne a szeretetben, az Eucharisztián át. Ez az ő «szent szeretet»-e, mely erősebb mint a halál. Az utolsó száz év legnagyobb dogmatikusának, Scheebennek ereje a természetes és természetfeletti rend biztos felépítésében van.1 Még Szent Ágoston harcai a pelagianizmus ellen fejlesztették ki a kegyelemtant. A Thomizmus százszázalékban védte a meritorius jó abszolút kegyelmi jellegét, de nem maradt érzéketlen a természet cooperatiója iránt sem. Scheeben már messze áll azon vehemens harcokból, melyek Szent Ágoston idejében és a Thomismus fénykora idejében bizonyos szempontoknak a harcban szokásos eltúlzásával nehezítették az igazságok nyugodt kikristályosodását, és éppen azért kitűnően tudja Szent Ágostont és Aquinói szent Tamást harmóniába hozni és amikor kifejezetten Thomista marad, új meglátásokat is kapunk tőle éspedig éppen a kegyelem misztikusabb felfogása útján. «Die Herrlichkeiten der Göttlichen Gnade»1 2 és «Die Mysterien des Christentums» című klasszikus művei 1 Pohle : Natur und Gnade. Kösel, München. 2 Magyarra fordítva a budapesti növendék papságtól.
