Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Tiefenthaler József: A misztika és az Eucharisztia
58 TIEFENTHALER JÓZSEF jellegű rendeltetéséhez mérten mintegy az út elején szegődik a lélekhez, hogy leghathatósabb indíték legyen az igazi keresztény élethez és tökéletességhez. De lényegében mindkettőnél, a misztikus tökéletességi törekvésnél s az Eucharisztia vételénél ugyanaz történik : Istennel való egyesülés a szeretetnek lángolásában. Sőt az Eucharisztia önmagában véve is Krisztus részéről az ember iránti szeretetnek a kereszthalál után a legnagyobb műve, mely az eucharisztikus Isten-imádás vonalán is belekanyarodik a misztikába, mert az imádó lélek a hitnek és szeretetnek, az odaadásnak és áldozatkészségnek affektusaiban, amelyekkel az Eucharisztia elé térdel, a misztikus élmény lelki munkáját végzi. 3. A misztika és az Eucharisztia nemcsak a célkitűzésben találkoznak, hanem abból a szempontból is egy vonalon haladnak, hogy az Eucharisztia munkája számára az emberben a misztika teremti meg a legtökéletesebb lelki légkört. A misztikus lelki törekvéssel járó aszkézis elszakít az anyagtól, önösségtől, az érzéki világ rendetlen szeretetéből és szabaddá teszi a lelket, hogy tudjon emelkedni, a szentáldozás élményében Krisztussal egyesülni és megvalósítani a krisztusi célkitűzést : «énbennem marad és én őbenne». Sajnos, a gyakori áldozás folyton javuló statisztikája nem mindig a legjobb apológia a tan igazsága mellett. A gyakori áldozáson nyugvó mai vallásosság általában két hibában szenved : érzelmes és nélkülözi a kellő aszkézist. Az érzelmi hullámot a morális ugyan nem kapcsolja ki a vallásos lelkűiéiből — hiszen a szeretet, a legtökéletesebb erény elválaszthatatlan tőle — és a misztikusok az érzelmi hullám jelzésére valóságosan szerelmi nyelven beszélnek, akárcsak az Énekek éneke, de éppen a misztikusoknál az érzelem a legszigorúbb aszkézisből kitörő boldog öröm Isten bírása felett. Az aszkézis nélküli érzelmesség áldozatkészségnélküli szentimentális élménnyé zsugorodik, mely nem Istent, hanem önmagát keresi s s ennek következtében visszariad az első áldozattól, melyet Isten tőle kíván. Asszonyaink és leányaink gyönyörű eucharisztikus vallásossága mellett is mindennapos a szándékos gyermektelenség, a vegyes vagy pláne reverzális nélküli házasság. Ha komolyan veszi a lélek a szentáldozásnak Krisztustól ígért kihatását «énbennem él és én őbenne», akkor ugyanazt kell tennie, amit a misztikus lélek tesz : lemondani, önzését, anyagiasságát megtagadni és teljesen christocentrikusan gondolkozni és cselekedni. Krisztus az Eucharisztia alapításának asztala mellől lépett a szenvedés és áldozat útjára, ment a Getszemani kertbe és a kálváriára. A szenvedés és áldozat Istenért adja meg a léleknek azt a készséget és lelki függetlenséget, hogy az Eucharisztia a maga mélységében és teljességében elérje a célját itt a földön is és a túlvilágon is, mert az Eucharisztia nemcsak a földi krisztusi életnek, hanem a feltámadásnak és örök
