Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája

A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 41 Komorzinsky1 a materiális javak fölötti rendelkezhetés ténye által létesített jövedelemszerző hatalomban látja a tőke lényegét. A tőke tehát nem egyenlő a fizikai jószágokkal, hanem az ezekre vonat­kozó vagyoni joggal. Az értékítélet csak a vagyon nagyságának mér­tékét adja. Komorzinsky felfogását folytatja és egészíti ki Balás Károly, amikor a tőkét a vagyonjogi kategóriák között helyezi el. Szerinte a tőke «fizetési hatalmat adó olyan alanyi jog, amelynek érvényesítése a gazdasági értékítélet és konjunktúrák szerint lehetséges». A tőkét tehát «nem a materiális technikai termelés állítja elő, hanem jogi, psychologiai úton, tehát immaterialiter keletkezhetik csak az csupán az emberi társadalomban. Keletkezését a mindenkori jogrendszer teszi csak lehetségessé a gazdasági élet vagyonjogi gyakorlatában».2 Balás tőkeelméletét Kant filozófiájának formalizmusa inspirálta, amennyiben a fizetési hatalmat elválasztja minden tartalomtól és merőben a tár­sadalom jogrendje által biztosított alanyi fizetési hatalom érvényes­ségében látja a tőke mivoltát. Balás tőkeelméletét nem tudom maga­mévá tenni és pedig mind bölcseleti, mind gazdaságelméleti megfontolás alapján. Bölcseleti alapon azért nem, mert nézetem szerint a jogot annak tartalmától elválasztani és a kettőt szembeállítani nem lehet. Gazdaság- elméleti alapon pedig azért nem, mert Balás tőkefogalma nem fedi azt a valóságos tőkét, amely a gazdasági életben szerepel és amely a köz­felfogásból kielemezhető. Azonkívül a fizetési hatalom, amint Heller megjegyzi, a tőkének csak jövedelemeloszlási, tehát forgalomgazdasági funkcióját veszi figyelembe, jóllehet a tőke nemcsak jövedelemeloszlási kategória. Továbbá mindazok után, amit a pénzről mondtam, túlzott­nak kell tartanom a pénznek és a pénzösszegnek azt a különböztetését, amelyből Balás tőkefogalma kiindul. «A pénz mindig materiális dolog, bármennyire kiterjesztjük is annak értelmét» — mondja Balás.3 A hor­dozó mozzanatában — felelem — igen ; formai mozzanatában azonban nem. A pénz mivoltát is éppen a formai mozzanat dönti el. Balás azon­ban a formai mozzanatot nem veszi figyelembe. A moralista roppant nehéz feladat előtt áll. Az ellentmondó fel­fogások zűrzavarában állást kell foglalnia, le kell rögzítenie egy tőke­fogalmat, hogy elbírálható legyen a tőke után felszámított kamat erkölcsi igazolhatósága. A tőkeelméletek ismertetése közben szembeötlő zavarnak és bizonytalanságnak, következetlenségeknek és ellentmondásoknak ma­gyarázatát a bölcseleti szemlélet hiányában találom. Emiatt közeled­nek a pénzelméletek is csak sok küzdelem árán és tapogatódzva a nyugvópont felé. Azt a kérdést, hogy mi a tőke, két részben kell föl­tenni. Először kérdezni kell, hogy mi a tőke hordozója, miben valósul 1 Komorzinsky, Die nationalökonomische Lehre vom Kredit, 1909. 2 Balás Károly, Politikai Gazdaságtan, Budapest, 1922, 271. 8 Balás Károly, i. m. 264.

Next

/
Thumbnails
Contents