Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 39 A tudományos szocializmustól nem lehet elvitatni az érdemet, hogy addig tudomásul nem vett valóságmozzanatokra ráirányította a figyelmet, azonban részben a bölcseleti kiindulás miatt, részben az értékprobléma hibás megoldása következtében a gazdaságelméleti rendszer egészében torzított és végzetesen tévedett. Jórészt azonban a tudományos szocializmusnak köszönhetjük, hogy a Smith és Ricardo által megvont keretek között tengődő gazdaságtan fejlődésnek indult, új utakra terelődött és hogy a modern gazdaságtan legalább megközelítő pontossággal meg tudja rajzolni annak a mérhetetlen sok tényezőből összetett, rendkívül bonyolult gazdasági életnek értelmi képét, amely már nemcsak a teoretikusok elgondolásában, hanem az értelmi ábrázolástól független valóság rendjében is létezik. Menger, a híres osztrák iskola megalapítója ráirányítja a figyelmet a pénztőkére. Szerinte a tőke a jövedelemszerzésre alkalmas vagyon, amelynek nem fizikai tartalma, hanem pénzértéke lép előtérbe. Érdekes és eredeti a nagynevű amerikai Clark-nek a tőkeelmélete. Clarkot az osztrák iskola szelleme inspirálja. Különböztet tőke (capital) és tőkejavak (capital-goods) között. A tőkejavak alkotórészei a tőkének. A tőkejavak hosszabb vagy rövidebb idő alatt elhasználódnak, megsemmisülnek. A tőke maga azonban, ami az elhasználódó jószágokat tőkejavakká teszi, megmarad, meg nem semmisül, sőt növekvő természettel bír olyanformán, mint a magasabbrendű organizmus fennmarad, bár alkotó sejtjei folyton elenyésznek, kicserélődnek, vagy mint a folyam folyton ugyanaz, bár a vízrészek folyton mások és mások. Clark-nek csak még egy lépést kellett volna megtennie, részletesebben kellett volna jellemeznie a tőke maradandó mozzanatának tartalmát. Irving Fisher, akin az osztrák iskola hatása hasonlóképpen kimutatható, a bizonyos időpontban létező jószágkészletet érti tőke alatt (stock of wealth at an instant time). A jószágkészlet pedig jelenti az anyagi tárgyakat a rávonatkozó jogokkal együtt. Az osztrák iskola gondolatkörében helyezhető el Heinrich Pesch és Arthur Vermeersch tőkefogalma is. Pesch1 a tőke fajfogalmát a vagyon nemére vezeti vissza. Aszerint, hogy a vagyont milyen célra használják fel, megkülönböztet fogyasztási vagyont és törzsvagyont (Verbrauchsvermögen-Stammvermögen). Ez utóbbi a tőke, amelynek gazdasági használata nem jár a vagyon csökkenésével és azt az embert szolgálja, aki jogi értelemben rendelkezhetik vele. Az jellemzi a tőkét, hogy fővagyonként (Hauptgut), törzsvagyonként jelentkezik, mint más javak kiindulópontja. Vermeersch2 szerint a tulajdonképpeni tőketágabb és szűkebb értelemben használatos. Tágabb értelemben vett tőke alatt értjük mindazt a pénzértékkel mérhető dolgot, amely hasznot vagy 1 Heinrich Pesch S. J., Lehrbuch der Nationalökonomie, Freiburg in Br., 1905, I, 210. 2 Arthur Vermeersch S. J., Quaestiones de iustitia.
