Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 37 ményezi. Sombart szerint a tőke fogalmában a jogrend által biztosított szerződési lehetőségek és nyereség mozzanata is szerepel, ezek közül egyik sem anyagi kategória. Éppen azért én a tőkeelméleteknek abba a csoportjába soroznám, amelyet Balás vegyes tőkemagyarázatnak nevez. A híres osztrák közgazdász, Böhm-Bawerk1 szerint tőkének nevezzük tág értelemben az olyan termelvények összességét, amelyek eszközei a jószágszerzésnek. Szűkebb értelemben vett tőke, azaz társadalmi tőke alatt az olyan termelvények összességét értjük, amelyek a további termelés céljaira szolgálnak, vagyis röviden a tőke a közbenső termelvények összesége. A társadalmi tőke fogalma alá tartoznak eszerint a talaj javítási beruházások, termelési célokat szolgáló épületek, utak, vasutak, szerszámok, gépek, termelés közben felhasznált állatok, nyersanyagok, a termelők és kereskedők készletéhez tartozó fogyasztási javak, pénz stb. A tág értelemben vett tőke, vagy más szóval magántőke összefoglalja mindazokat a javakat, amelyek a társadalmi tőke körébe tartoznak, ezenfelül azokat a fogyasztási javakat, amelyeket tulajdonosuk nem használ fel. Ilyen pl. a bérház. A materiális tőkeelméletek tehát merőben fizikai, anyagi javakban látják a tőke mivoltát. Jellemzi őket, hogy a tőkét kitevő jószágokat egymásmellettiségükben látják, és éppen ezért eljárásuk kevésbbé indokolt, amikor a tőkejavakat felsorolják. Hogy miért tartják tőkének ezt a jószágot, azt pedig nem (pl. a földet), nehezen tisztázható. Általában nem tudnak mit kezdeni a pénzzel, követeléssel, hitelpapírral, valahová azonban mindezt mégis csak besorozzák. Ahol a javak egymásmellettisé- gén kívül rendező szempont is komolyan érvényesül, amint Sombartnál megmutattam és Böhm-Bawerk-nél sem volna nehéz megtenni, ott a merev materiális tőkeelmélet kereteit, akarva, nem akarva, áttörik. Vegyes tőkeelméletnek nevezi Balás azokat, amelyek a tőkét sem anyagi jószágnak, sem immateriális kategóriának nem tartják, hanem mind a kettőnek, vagy egyszerre, vagy felváltva. Ide sorozza Smith Ádám, Rodbertus, Marx, Menger, List, J. B. Clark, Irving-Fisher stb. tőkemagyarázatát. A klasszikus iskola megalapítója, Smith Ádám Wealth of Nations című híres munkájában ismerteti tőkefelfogását. Az ember jószágkészlete két részre oszlik. Azt a részt, amely után jövedelmet vár, tőkének nevezzük. Vagyis a jószág akkor tőke, ha termelési célokat szolgál. Felsorolja tőkeként a pénzt, élelmiszerkészletet, nyersanyagkészletet, gépeket, ipari szerszámokat, bolthelyiségeket, gazdasági épületeket stb. Smith különben igen kezdetleges tőkefelfogása mindenestül beleilleszkedik a tiszta materiális tőkeelméletek közé. Balás csak azért sorolja a tőkeelméletek második csoportjába, mert tőkejavaknak tartja az ország lakosságának elsajátított ügyességét és képességeit is. Ez azonban 1 Böhm—Bawerk, Kapital und Kapitalzins, Innsbruck, 19093, III.
