Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
MAGISTER GRATIANUS MINT PERJOGÁSZ 349 nevezni. A germán1 formális jogerő1 2 3 gondolata értelmében az anyagilag vagy alakilag igazságtalan vagy helytelen ítélet is, amennyiben jogorvoslattal meg nem támadják, kötelező erejű. Gratián fenti álláspontja azonban nem akadályozza meg abban, hogy a formális jogerő gondolatával ellentétben álló római jogi határozmányokat felvegyen, amelyek értelmében az ítélet semmissége nem csupán felebbezés útján érvényesíthető.3 Gratián ennél a kérdésnél még nem látott tisztán, nem tudta szétválasztani a két ellentétes princípiumot. Szinte azt mondhatnók, nem is érezte az ellentétet. Csakis ezzel magyarázható, hogy a formális jogerő felé hajlik és mégis felveszi az ezzel ellentétes római jogi rendelkezést. De egyben fejtegetései például szolgálnak arra, hogy az e r- kölcsi hátterű meggondolások a kánonistát a formális jog területén sem hagyják el. Akármennyire is érzi, hogy a perjogban a vita lezárásának szilárdsága közérdek, a vitát eldöntő ítélet megtámadását processzuális keretek közé kell szorítani, és nem lehet nyakló nélkül teret engedni a semmisségérvényesítésének, — a moralista megszólal benne és feleletet vár arra az esetre, ha igazságtalan ítéletről van szó. Nyilván tudja, hogy milyen labilitást okozna, ha az ítélet, amelynek szubjektív igazságtalanságát az adott esetben processzuális úton kívül nehéz eldönteni, nem a jogvitát eldöntő bizonyosság, hanem bizonytalanság forrása lenne, ezért közeledik a perjogi elgondolás felé. A moralista is megnyugszik, ha az igazságtalan ítéletnek megtámadására a perjogi eszköz megmarad. így jut nála a moralista kiinduló pont mellett mégis döntő szóhoz a jogász, anélkül persze, hogy az ellentétet megnyugtatóan sikerült volna feloldania. * * * Egy rövid excursio keretében itt ki kell térnünk arra a már érintett kérdésre, hogy a középkori jogrendszer és ennek keretén belül akánon- jog eredetiségének problémája miként áll. A római, germán és kánonjog, valamint a későbbi nemzeti jogok egymáshozi viszonylatának felfogása nem volt mindig egyöntetű, újabban pedig főleg német oldalról feszegetik. Találó az a megjegyzés, amit éppen az egyik kiváló német kánonista mondott e sorok írójának. Arról volt szó, hogy a római jog és vele a kánonjog recepciója Németországban kétségbevonhatatlan tény. Egyes kutatók nemzeti önérzete azonban utólag tompítani szerette volna és alkalmat keresett, hogy az egyensúlyt helyreállítsa. Erre szolgált volna annak kimutatása, hogy a kánonjog telítve van germán elemekkel, hogy tehát az a kánonjog, amely oly nagy hatást gyakorolt 1 A formális jogerő római tanára vonatkozólag v. ö. Jacobi, 316. 1., 6. j. 2 Artur Skedl: Die Nichtigkeitsbeschwerde in ihrer geschichtlichen Entwicklung. Leipzig, 1886. 5. 1. ; Jacobi, 333. 1., 2. j. 3 Diet. Gr. p. c. 41. C. II. q. 6. § 2. 3, 4, 5, 7, 9.
