Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ivánka Endre: Renaissance-kutatás és teológia
REN AISSANCE-KUT AT ÁS ÉS TEOLÓGIA 31 közösséget külső hatalmi eszközökkel akar megteremteni. Az «Új Egyházinak, a «Szent Lélek birodalmá»-nak a gondolata így újra belenyúlik a politikai életbe és a külső állami és szociális viszonyok átalakításába ; ugyanazt a gondolatot, melynek alapján a világi hatalom fel- jogosítottnak tekintette magát az Egyház megreformálására, azt most a nép a világi hatalommal szemben használja fegyverként, amikor a legfőbb egyházi és politikai jogok tulajdonosaként tekinti az egyszerű, szegény földmívest, a pauperculus idiota-t, Ádám követőjét, és azt vallja : Nullus est dominus civilis, nullus est praelatus, nullus est episcopus, dum est in peccato mortali.1 A Szent Lélek bírása, a «szabadság szelleme» minden világi jognak és minden egyházi hatalomnak a végső forrása, mellyel szemben sem az Egyház hierarchiája, sem a Krisztustól rendelt szentségek, sem a törvényes világi hatalom nem tarthat igényt elismerésre és érvényességre, és ennek a szellemnek a hordozói hivatottak arra, hogy — szükség esetén erőszakkal is — egy új világrendet teremtsenek meg, egy új világkorszakot hozzanak létre. Ezekből a gondolatmenetekből született a világ megújhodásának, a «renaissance»-nak jelszava is.1 2 De ha ilymódon megértettük azt a belső kapcsolatot, mely a XIV. és XV. század különben egymástól oly eltérő szellemi áramlatait, mint a laicista álmisztikát,3 a ferencrendi ellenzéket, a «politikai messianizmust» (amint találóan elnevezték Dante és Rienzo politikai ideológiáját) és a szociális forradalmat egy szellemi egységgé köti össze, akkor meg kell látnunk azt is, hogy ez az apokalyptikus, eschatologikus fogalmakra felépített, vallási motívumokkal átitatott forradalmi mozgalom milyen távol áll a modern individualizmustól, a modern szabadelvűségtől, a XV111. század «felvilágosodásától» és a francia forradalom szellemétől. Burdach helyesen jegyzi meg4: «Allerdings arbeiten alle 1 Errores Joannis Wicliff art. 15. (Denzinger-Bannwart16 595). Errores Joannis Hus art. 30. (Denzinger-Bannwart16 656.) 2 V. ö. Burdach : «Sinn und Ursprung der Worten Renaissance und Reformation» Sitzungsber. d. Berliner Akad. d. Wiss. 1919. 3 Hogy miért és milyen tekintetben «álmisztikának» mondható a XIV. század laikus körökben terjedő' quietismusa, azt legjobban írja körül Ruys- broeck a fent említett, «az örök Igazságról» szóló könyvének 4. fejezetében. Aki elveszíthetetlen állapotnak, erkölcsi életétől független mozzanatnak minő- síti azt a csendes Istenszemlélést, melyben lelke — állítása szerint — változatlanul részesül, az nem beszélhet igazi misztikus Istenlátásról, mert ez csak az aktuális szeretettel és a lélekben működő kegyelemmel járhat együtt, és külsőleg éppen a legnagyobb erkölcsi erőfeszítésben és a tökéletesség után való törekvésben nyilvánul — amit az ilyen ember misztikus állapotnak nevez, az a lelki erők egy «torpor»-ja, egy mozdulatlan, tisztán a saját természetére való koncentráltsága, mely azért elveszíthetetlen állapotnak látszik, mert benne nem bír mást és nem szemlél egyebet, mint a saját természetét, és ugyanebből az okból erkölcsi indifferentizmussal is jár együtt ez az állapot. 4 Vom Mittelalter zur Reformation III 2, 261.
