Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Ivánka Endre: Renaissance-kutatás és teológia
28 IVÁNKA ENDRE Ha ezeket a különböző mozgalmakat egy közös nevezőre akarjuk hozni — mert a modern renaissance-kutatás nem olyan naiv, hogy minden szektában, minden ellenzéki mozgalomban már csak azért is a renaissance-szellem előfutárját lássa, mert ez is szembefordult az Egyházzal még akkor is, ha belső kapcsolat nem állna fenn közöttük — akkor legelőször ezek közös eredetének történetéből kell kiindulnunk. Az összes szálak egy személynél futnak össze, kinek az egész késői középkor szellemi életére gyakorolt rendkívüli hatását csak újabban kezdik teljes mértékben felismerni : Fiore-i Joachim-nál, aki profetikus szentírás-magyarázatával megadta a XIV. és XV. század összes haere- tikus mozgalmainak theológiai keretét és alapját, anélkül, hogy ő maga már tudatos haeretikus lett volna. Az ő tanítása szerint az Ótestamentumra, az Atya birodalmára, és az Újtestamentumra, a Fiú birodalmára következnie kell a «Szent Lélek birodalmának,» az «Örök testamentumnak» (amint ezt később követői nevezték). Amint a Zsinagógát, a mózesi törvényt felváltotta az Egyház, Krisztus törvénye, ugyanúgy fogja felváltani a krisztusi törvényt, a szentségeket, a jelenlegi Egyház szervezetét a Szent Lélek Egyháza, melyben sem szentségekre, sem tanításra, sem hierarchiára szükség nincsen, mert a Szent Lélek közvetlenül világosítja meg a híveit, közvetlenül adja meg nekik azt a kegyelmet, melynek közvetítésére a krisztusi egyházban a szentségek szolgáltak. A Szent Lélek birodalma akkor fogja kezdetét venni, amikor a krisztusi Egyház, a világi hatalomtól elnyomva, a haerezisektől megfertőzve, a pogányoktól szorongatva, szétesik és összeomlik. Ezeket a gondolatokat tette magáévá a Ferencrend szélsőséges ága, amikor az eredeti regulának szigorú betartása nevében még a pápával is szembefordult és azt vallotta, hogy a krisztusi Egyház elvilágiasodása miatt elvesztette isteni jogát, bekövetkezett az a jövendölt időpont, amikor a krisztusi Egyház megszűnik, és a Szent Lélek birodalma eljön, — megalakul a Szent Léleknek Egyháza, melynek csak azok tagjai, akik Szent Ferenc teljes szegénységét követik, a «spirituales», amint ők magukat nevezik. Ebben a névben éppen az a meggyőződésük jut kifejezésre, hogy ők az új, a Szent Lélek-Egyházhoz tartoznak.1 II Ez a 1 Említést érdemel, hogy Dante gondolatvilágában és politikai meggyőződéseiben milyen közel állt a spirituales-mozgalomhoz (mint többé- kevésbbé minden akkori ghibellin ; éppen a spirituales köréből kerültek ki a ghibellin felfogás theoretikusai is, mint például Occam Vilmos). Nemcsak hogy elismeri Joachim da Fiore profetizmusát (az Egyháztanítók között ott van II calabrese abate Gioacchino Di spirito profetico dotato Par. 12, 140), hanem elérkezettnek látja azt az időpontot is, amelyben a világi hatalom, pontosabban a francia király (un gigante Purg. 32, 151) eloldja az Egyház diadalkocsiját az Élet fájától (Purg. 32, 158), melyhez azt a grifmadár, Christus kötözte (Purg. 32, 51), mert az Egyház közben átváltozott sárkánnyá (Purg. 32,131—147), melyen az apokaliptikus bábeli «meretrix» ül (Purg. 32, 151).
