Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Péterffy Gedeon: Az Oltáriszentség és a pap
304 PÉTERFFY OEDEON konszekráció nem más, mint az újszövetség áldozatának bemutatása. Ebből vezeti le Szent Tamás a papnak többi tevékenységét is. A hívek fölött való hatalma abból következik, hogy neki kell gondoskodni az áldozat «consummatio»-járól is, ami abban áll, hogy akikért az áldozatot bemutatta, elnyerjék az áldozat célját.1 Másrészt az ő feladata a híveket előkészíteni az Oltáriszentség méltó vételére, vagyis az áldozatban való részvételre.1 2 A hívek, Krisztus misztikus teste fölött való hatalmának forrása Krisztus valóságos teste fölött való hatalmából ered.3 Hogy valóban mindent átfogó alapeszméről van szó, melyre az egyházirendről szóló egész tanítás épül, mutatja az is, hogy Szent Tamás az Oltáriszentséghez való rendelés tételéből oldja meg azokat a teológiai problémákat, melyek itten felmerülnek. Több kisebb fontosságú kérdésre is erre való utalással felel,4 bizonyításunkhoz azonban elég a három legfontosabb kérdésnek a szemébe nézni. Az első, hogy a külső tagoltság mellett mint van meg az egység a hierarchikus tagoltságú rendekben. A rendek hetes számának benső indokolását és a hierarchia egységét Szent Tamás szerint az Oltáriszentség adja meg. Szerinte az egyházirend nem más, mint a léleknek az Eucharisztia szolgálatára való felszentelése és ezért az Oltáriszentséghez való különböző vonatkozás adja meg az értelmét a különböző rendek számának és fokozatainak.5 Az ordóval kapcsolatos másik kérdésre, hogy vájjon minden rend szentség-e, Szent Tamás az előbb vázolt felfogásához következetesen azt tartja, hogy mivel valamennyi kisebb rend az Eucharisztiára irányul, azért szentség és eltör Hihetetlen jegyet nyom a lélekbe.6 Ebben kétségtelenül hatással volt rá a korabeli nagy skolasztikusok nézete, akikkel együtt az egyházirend szentségének anyagát ő is az eszközök átadásában látta. Teológiai indokolását abban adja, hogy a kisebb rendek implicite benn voltak a diakonátusban és az Egyház nem vezette be újonnan, hanem a kor szükségletei szerint kifejtette őket.7 A diakonátus eszmei tartalmát pedig éppen az oltárszolgálatban jelöli meg.8 1 III. 22, 5. 2 Suppl. 40, 4. — cf. C. gent. IV. 74. 3 Suppl. 36, 2 ad 1. 4 Ez a szentelési irrégularités alapja : Suppl. 39, 4 ad 2. — Ezért nem lehet gyilkost felszentelni : Suppl. 39, 4. — Ezért nem szabad a papnak harcolni: II—II. 40, 2. A pap az Oltáriszentséghez való rendeltsége miatt az egész Egyház képviselője : Suppl. 37, 3 ad 2. 5 «Distinctio ordinum est accipienda secundum relationem ad Eucharistiam, quia potestas ordinis aut est ad consecrationem ipsius Eucharistiae, aut ad aliquod ministerium ordinatum ad hoc sacramentum Eucharistiae . . . sic patet ratio, et numeri et gradus ordinum.» Suppi. 37, 2. — v. Ö. Suppi. 37, 4 ; C. gent. IV. 74. 6 Suppi. 35, 2. 7 Suppi. 37, 2 ad 2. 8 Suppi. 37, 2 ; 4, ad 3 ; 5 ad 5.
