Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Galla Ferenc: Borromei szent Károly hatása Magyarországon
BORROMEI SZENT KÁROLY HATÁSA MAGYARORSZÁGON 295 Ekkor már 1553 óta Oláh Miklós volt a magyar katolicizmus feje és szellemi vezére, akit már a trienti zsinat megelőző két szakaszában hozott reformtörvények irányítottak a pusztuló katolicizmus megmentéséért folytatott nehéz küzdelmében. Egyházmegyei zsinatokat és egyházlátogatásokat tartott, papnevelőt alapított és megtelepítette a katolikus restauráció harcosait, a jezsuitákat.1 Oláh érsek lelkesedéssel fogadta IV. Pius megválasztásának hírét. Bizalomra hangolta őt az a körülmény, hogy az új pápa 1542—43-ban mint a török ellen küldött pápai segédcsapatok apostoli biztosa hazánkban járt, ahol testvére, Gian Angelo Medici a császári hadak élén harcolt.1 2 Mindenek- felett azonban az hatott rá buzdítólag, hogy a pápa az egyházi reformok őszinte folytatójának vallotta magát. Oláh érsek üdvözlő levelet küldött az új pápának, aki 1560 február 9-én válaszolt, kevéssel azután, hogy az államtitkári ügyek vezetésére kijelölt unokaöccsét a bíborosi kollégiumba és a milánói érseki székbe emelte. IV. Pius kezdettől fogva élénk figyelemmel kísérte Oláh érsek nehéz küzdelmét a magyar katolicizmus talpraállításáért. Már 1560 szeptember 7-én kibocsátott apostoli brévéjében kiemelte az érsek lankadatlan törekvését, mellyel gátat vet az ősi hitet veszélyeztető újkeletű áramlatoknak és további kitartó munkára buzdította. Később is elismeréssel nyilatkozott az érsek reformtevékenységéről.3 Oláh Miklós 1560 áprilisában Nagyszombatban zsinatot tartott, melyben a protestánsok által támadott hittételek világos és alapos előadásán kívül számos időszerű gyakorlati rendelkezést is hozott.4 Több fegyelmi kérdésben, mint az ágyas papok további egyházi alkalmazására és a kehely használatára nézve kikérte IV. Pius döntését. A protestantizmus terjedésével ugyanis számos pap megházasodott, illetve ágyast tartott, megmaradván továbbra is az Egyház kebelében. Ezeknek az eltávolítása főképpen azért volt veszélyes, mert a nagy paphiány következtében magukra maradt hívek a földesurak nyomására könnyen a prédikátorok hatalmába kerülhettek volna. A két szín alatti áldozás gondolata erősen hódított a katolikusok között. Másrészt pedig Németországban, a királyi udvarban és püspökeink között is az a vélemény alakult ki, hogy a kehely engedélyezése valószínűleg számos új hitűt vezetne vissza az ősegyházba, akiket mélyreható dogmatikai ellentétek még nem választottak el a hagyományos 1 Hóman—Szekfű: Magyar történet. IV. 281—84.1. — Meszlényi Antal: A magyar jezsuiták a XVI. században. Budapest, 1931. 37—85. 1. 2 Pastor: i. m. 65—66. 1. — Zipser: i. m. 21. 1. 3 Argumenta Epistolarum etc. An. 1560. 27. Februarii : Nicolao Episcopo Strigoniensi : gratulationibus respondet, f. 54 r.— 7. Septembris: Nicolao Archiepo. Strigoniensi : laudat ejus studium Catholicae Religionis conservandae, f. 259v. 1 Péterffy: i. m. 39—129. 1.
