Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
ÚJABB VÉLEMÉNYEK AZ EFEZUSIAKHOZ IRT LEVÉL HITELESSÉGÉRŐL 263 P4-nek most először kiadott részletei is, úgymint a már régebben kiadott töredékek a szentírási szövegnek teljes lényegi épsége mellett tanúskodnak.1 Pataky Arnold. Újabb kritikai vélemények az Efezusiakhoz írt levél hitelességéről. Schleiermacher óta egy évszázadon keresztül a racionalista bibliakritikusok általában tagadták, hogy Szent Pál apostol írta az Efezusiaknak szóló levelet. Még Maurice Goguel az 1926-ban megjelent újszövetségi irodalom- történetében* 1 2 és Schweitzer Albert a Szent Pál misztikájáról szóló nagy munkájában3 4 is tagadják az Efezusiakhoz írt levél hitelességét. De mintha újabban a racionalizmus képviselői is kezdenék elismerni, hogy Ef-t Szent Pál apostol írhatta. B. F. Westcott, Armitage Robinson, Harnack, Jülicher, Deissmann, Bacon, Feine szerint lehetséges, hogy Ef-nek Pál apostol a szerzője. Legújabban Goguel is lényegesen megváltoztatta véleményét az Efezusiakhoz írt levél hitelességéről. Míg régebben azt állította, hogy az Efezusiakhoz intézett levelet egy hamisító Pálnak hiteles leveleiből, nevezetesen a Kolosszeiekhez írt levélből állította össze, mostani felfogását, melyet a «Revue de l’Histoire des Religions» c. folyóirat 1935. május—júniusi (CXI. 3, 254— 284. 1.) és július—augusztusi (CXH. 1, 73—99. 1.) számaiban olvasunk: «Esquisse d’une solution nouvelle du problème de l’Épître aux Ephésiens»,4 a következőkben foglalhatjuk össze. Ef-ben két réteg van. Az egyik réteg Pál apostolnak eredeti, hiteles levele; ebben annyi olyan gondolat van, mely biztosan Pál apostolé, hogy ezt a megegyezést nem lehet pusztán utánzásból megmagyarázni. Ezt a hiteles levelet tíz vagy húsz esztendővel később az apostolnak egyik tanítványa betoldásokkal kiegészítette. A betoldott részletek a következők: 1,3 (az êvroîç ènovQavioiç szavak), 1, 10; 2, 2b (xaxà Tov alóóva-tói kezdve) ; 2, 6b (xai owexá&ioev-től kezdve) — 2, 7 ; 2,14—18 ; 2, 20—22; 3, 2—13; 3, 15; 3, 21. (az eV rfj éxx/.rjaía xai szavak); 4, 8—10 ; 4, 15. (a rá návxa szavak) ; 5, 23b—24a (xrjç ixxh)<jiaç-tói r) éxxkriaía-ig); 5, 25b (xmlà)ç xai ó xQiaxôç,-tói kezdve) — 5, 27; 5, 28. (a aSxcoç szó) ; 5, 29c (xaêùç xai ó xgiaxôç-tôl kezdve) — 5, 30 ; 5, 32 ; 6, 12—13. — Goguel azt állítja, hogy ha ezeket a részleteket eltávolítjuk, megszűnnek a főbb eltérések 1 A történeti adatokat a Revue Biblique-nek két idézett cikkéből, valamint Lagrangenak szintén említett szövegkritikájából merítettük. A szövegösszehasonlítás alapjául a következő szentírás-kiadások szolgáltak : Eberhard Nestle, Novum Testamentum graece.6 Stuttgart, 1904. — Augustinus Merk S. J. Novum Testamentum graece et latine.2 Roma, 1935, — továbbá Ai. J. Lagrange, Évangile selon Saint Luc.2 Paris, 1921. 2 introduction au Nouveau Testament. Tome IV. 2. 436—475. 1. 3 Die Mystik des Apostels Paulus. Tübingen,2 1930. 49 skk. 1. 4 L. P. Benoit: L’horizon paulinien de l’Epître aux Ephésiens. Revue Biblique 1937. (XLVI.) 342—361., 506—525. 1.
