Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
KL ÁZSIAI MAGYAROK MEGTÉRÉSE 255 Mielőtt magáról a jegyzékről szólnánk, előbb 11. Justinianos keletrómai császárról (685—711) kell egy-két szóval megemlékeznünk. Ezt a kegyetlen és pazarló uralkodót hadvezére, Leontinos letaszította a trónról, sőt az orrát is megcsonkította s így űzte ki az országból (698), a trónt pedig maga foglalta el. Justinianos először a kazárokhoz, majd a meótiszvidéki hún~ bolgárokhoz menekült és ezeknek segítségével 705-ben vissza is szerezte a bizánci trónt, de már hat év múlva újabb lázadás áldozatává lett. Justinianos, hogy ingatag trónját védje, minden módot és eszközt megragadott céljai elérésére. Fegyveres erői, diplomáciai fondorlatai és a feketetengerparti népek közti tervszerű térítései mind ezt a célt szolgálták. Egész csomó adatunk van az ő korából a «hún» népek körében végzett térítésekre s nemcsak a bizánci hadseregben találunk kereszténnyé lett «hunokat», hanem még a császári udvarban is akadtak magas állásban lévő, keresztény «hűn» férfiak.18 A bizánci birodalom és a kaukázusi szabad népek közti békés viszony Justinianos halála után is változatlanul fennállott, sőt a szomorú emlékű császár utódai a térítés munkáját is változatlanul pártfogolták. Erre vall a szóbanforgó püspökségi jegyzék is, amely Moravcsik Gy. és mások19 megállapítása szerint a Vili. század közepéről kelteződik. Biztosra vehető, hogy a jegyzék általánosságban III. Leon császár (714—741) idejéből származik, csupán egyes részei esetleg korábbi eredetűek, de ezek is II. Justinianos kora utániak. A püspökségi jegyzék minket érdeklő részlete C. de Boor szövegközlése szerint így hangzik : ’Ertap^ía roxfKaç á Aôpoç p.7jTp07roÀtç ß’ ô XoxÇfjpwv y’ 6 ’AaxfjÀ 8’ 6 XooàXijç e' b ’OvoyoOpwv ç 6 Tsxèy C b OőwtóV r\ b Tofiaxapya. A jegyzékből azt olvashatjuk ki,20 hogy a bizánciak térítő munkája az onogur-magyarok között olyan eredményes volt, hogy külön missziós * * * A Kaukázus-vidéki onogur-magyarok közötti második térítőkísérlet Kurt fejedelem (619—678) nevéhez fűződik. A Gyula nemzetségbeli Kurt fejedelem túszként hosszabb ideig tartózkodott Konstanti303—322., 519—534. és XIV. (1893—94.) 573—599. II. — H. Geizer: Die kirchliche Geographie Griechenlands vor dem Slaveneinbruche. Zeitschrift für Wiss. Theologie XXXV. (1892) 419—436. — A jegyzék eredeti kézirata : Cod. Paris gr. 1555 A (s. XIV.) fol. 23^ skk. 11. 18 V. Ö. 10. a. id. m. 267. 1. 1. j. 19 Moravcsik Gy.: Az onogurok történetéhez. M. Nyelv. XXVI. 4—18. és 89—108.11. Vonatk. utalás a 15.1. — V. ö. A. A. Vasiljev: Totï.1 b KptiMyc. m. (1927., 210., skk. II.) — Dvornik: Les Slaves, Byzance et Rome. Paris, 1926. 143. skk. 11. — V. A. MoSin: ’EnaQxta TogOiaç bb Xaaapin bï, VIII—m. B-isirii c. m. Belgrad, 1929. (149—156. 11.) 90 V. ö. 10. a. id. m. 270. I.
