Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. II.
AZ ÁZSIAI MAGYAROK MEGTÉRÉSE 253 Bármilyen dicséretes is Ogurda jószándéka, kudarcát természetesnek találjuk. Ha a dolgok mélyére tekintünk, azonnal világos lesz előttünk, hogy ez a térítési kísérlet máskép nem is végződhetett volna ! Mit akart u. i. jelenteni a házibálvány, mi volt a rendeltetése? Mai tudásunk szerint az összes ural-altáji népek, ahova a finnugor és a török-mongol népekkel mi is tartozunk, közös ősi jellemvonása az a hitük, hogy a megholtak lelke időnként vissza-visszajár a kihűlt tetembe. Már most a hátramaradt családtagoknak az volt a törekvése, hogy az elhunyt családtag lelke ne csak a sírban oszladozó tetemet keresse fel, hanem közöttük, mindennapi családi életükben, környezetükben továbbra is otthonos legyen. Ez a törekvés ösztönözte őket arra, hogy az elhalt rokon alakját bálvány képében (nem akarom az ide sehogysem illő szobor szót használni) örökítsék meg. A kezdeti időkben fából faragtak bálványokat. A családfőnek nagyot, az anyának kisebbet, a gyermekeknek még kisebbet. Ezeken a primitív faragványokon inkább csak a fej és a törzs elnagyolt ábrázolására törekedtek. Saját ruháikba öltöztették a bábukat és a sátorban, kunyhóban a legszembetűnőbb ponton helyezték el azokat. Mivel minden étkezés alkalmával a legízesebb falatokat a bábúk elé vetették, sőt nem egyszer a húsféléket arcukhoz dörzsölték, azok csakhamar piszkosak lettek. Szükségesnek látszott tehát, hogy a bábúk arcát mosható védőréteggel lássák el. így kezdtek burkolni azokat bádoggal, réz- és vaslapokkal, tükördarabokkal. (Innét származik «vasorrú bába» szavunk is.13 14 Míg a szegényebb elemnek csak szegényes bálványokra futotta, a gazdagok, azaz a törzsi politikai élet vezetőszemélyiségei, már nemesfémeket, ezüstöt, aranyat is alkalmazhattak bálványaikra. Mivel a bálványkép sohasem volt nagyobb méretű (az eddigi kutatók 2j/2 arasznyinál nagyobbat mégnem találtak),1*az előkelőségeknek nem jelentett nagyobb megterhelést, amikor a faképek burkolását elhagyván, a szín- ezüst- és színarany házibálványok készíttetésére tértek át. Itt rejtőzik Ogurda kudarcának egyik oka. Amikor Ogurda az arany- és ezüstbálványokat törette össze : a hatalmasokkal, a törzsfőkkel, a vezető réteggel húzott ujjat. A szövegből nem tűnik ki, vájjon a faképeket is megégette-e, vagy talán azt hitte, hogy ezt a munkát a «megtérített» előkelőségek is elvégzik helyette. Hajlandó volnék azt hinni, hogy Ogurda részéről nem is az volt a komoly cél, hogy népét Krisztus táborába terelje, hanem ügyes gazdaságpolitikai fogás is lehetett részéről ez a kísérlet, mert ezen az úton kincstárát bizánci aranyakkal tölthette meg. 13 V. ö. Ethnographia 1927. évf. 217—235. 11. 14 V. ö. Magy. Népr. IV. kt. (Bpest, 1937. Egyet. Nyomda.) 414—415.11.
