Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
248 MÓRA MIHÁLY Gratián a beható vizsgálata során nem egykönnyen jut el végleges állásfoglalásához. Metódusához híven előrebocsátja az ellentétes felfogást. Felhozza a pápa purgatióját is, ahol az önkéntes, bírói mérlegeléstől független purgatióról lehetne szó. Ez alkalmul szolgál arra, hogy — mintegy kitérésként — megjegyezze, hogy III. Leo purgatiója az utódaira semmiféle precedenst nem jelent. Úgy áll tehát a dolog, hogy az egyetlen kivétel — a Decretum korában már nem is kivétel, sőt tulajdonképpen sohsem volt az az eset, amely kivételként számba jöhetne. Ezzel a disztinkcióval elintézi a forráshelyek közti ellentétet. Ezután kerül sor a végleges tanításra. Egész határozottan leszögezi, hogy a purgationema vádlott akaratától függő, önkéntesen letehető eskü, hanem a bíró mérlegelésétől függ, aki kényszerítheti erre a gyanúsítottat. A Magister tehát a vádlott valamelyes bizonyítási terhének római tagadása után eljut a vádlott purgatiós kötelességéhez. A Deere- tumban a régebbi, feltétlen bírói mérlegeléstől független purgatio elszíneződik feltételes tisztítóesküvé, amely a bíró belátásától, mint feltételtől függően a vádlottra kötelező. A súlypont avádlott elhatározásáról a bíró döntésére ment át. (Folytatása következik.) Móra Mihály.
