Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
MAGISTER GRATIANUS MINT PERJOGÁSZ 247 valóban szép példa disztinkciós művészetére. Ez is mutatja, milyen erőssége valamely aktuálisabb tétel kibogozása, megvilágítása és megindokolása. Különbséget tesz az eskü különböző fajai között és arra az eredményre jut, hogy a források csak a könnyelmű és csekélyebb dologra vonatkozó esküt tiltják. Ezzel a magyarázattal fel tudta oldani az ál- izidori kánonok esküt tiltó és a germán zsinatok, sőt pápai decretalisok esküt megengedő határozatai közötti — az ő szemében csupán látszólagos — ellentétet. Nem is kétséges előtte a purgatio lehetősége, csak az lehetne vitás, melyek az előfeltételek, hogy csupán a hivatalbóli vagy egyúttal a vádeljárásban is helye lehet-e, csak mala fama esetén-e vagy e n é 1 k ü 1 i s és hogy — ami a gyanúsított bizonyítási terhével közelebbről összefügg — a purgatio önkéntes joga-e vagy pedig olyan kötelessége, amelyet a bíró kikényszeríthet. A tisztító eskü eme részletkérdéseinek taglalási módja mutatja, hogy Gratián korában mennyire kialakult jogintézményről volt szó. Ha valamely frissebb, a gyakorlatban még eléggé be nem nyomult intézmény került volna tárgyalás alá, amelynek generalis bevezetését vagy visszaszorítását a Magister szükségesnek tartotta volna, álláspontja érdekében egyik vagy másik irányban inkább latba vetette volna dialektikus művészetét. De ez nem volt többé szükséges, elégségesnek tartotta a purgatiót a forrásokból megindokolni, erre több szót nem veszteget. A jogintézmény célja, de egyben előfeltétele gyanánt nála isamala fama, illetve ennek kiküszöbölése áll előtérben, bár azért találunk olyan forrást is, amely erről az előfeltételről hallgat ; itt azért nem szól külön diétában, mert hiszen ez az előfeltétel az uralkodó az egész Decretumban, az összefüggés is emellett látszik beszélni. Nehézséget okoz, hogy Gratián nem tesz éles különbséget, hogy a purgatio a hivatalból indított eljárásnál vagy az előzetes vád esetén lefolytatott perben is helyt foghat-e. így nem marad más hátra, mint hogy a vonatkozó canonból keressünk erre feleletet. A forráshelyek tarka változatosságából Hinschius azt a téves következtetést vonta le, hogy a vádperben, abban az esetben, ha a vádló bizonyítása csütörtököt mond, purgatiónak nincs helye, holott a forrásokból világosan kitűnik, hogy bár a tisztító eskü túlnyomóan az előzetes vád nélküli, hivatalból lefolytatott eljárásban fordul elő, de amellett helyt foghat előzetes accusatio után is. A purgatio akkor válik a bizonyítási teher kérdésévé, ha az a vádlott kötelessége. Gratiánt ez a kérdés különösen érdekli. Az ő korában az eskütársas tisztítóeskü intézményét az egyházjog már felszívta, formaságai, bár idő és hely szerint különbözők voltak, a praxisnak nem okoztak nehézséget. Csupán az volt kétséges, hogy ez joga-e, avagy kö- telessége-e a vádlottnak.
