Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
MAGISTER GRATIANUS MINT PERJOGÁSZ 241 nagyban-egészben az álizidori forráshelyek alapján apapoknak a világi bíráskodás alóli e x e m p t i ó j a két kivétellel fenn van tartva. Gratián nemcsak a forum domicili i-t1 ismeri, hanem kivételesen1 2 a forum delicti co miss i-t3 is. A bíró vagy rendes, vagy rendkívüli (delegált) ;4 Gratián az álizidori forráshelyekkel összefüggésben hirdeti, hogy a pápa a legfőbb bíró.5 6 Ami a bíró szerepét illeti, a Decretum a római elvvel összhangzásban hangsúlyozza, hogy senki ugyanabban az ügyben egyidejűleg bíró és vádló nem lehet.® Azt a kérdést, hogy ki lehet bíró (képesség a bírói hivatalra), továbbá, hogy a püspök és a pap milyen bíróság elé tartozik, a Magister, ha nem is rendszeresen, de mégis meglehetősen részletesen tárgyalja.7 Nem okoz nagyobb nehézséget az a megállapítás, hogy a Magister a per személyeire különös gondot fordít. Hosszadalmasan tárgyalja — az álizidori és a rómaijogi forráshelyekre felépítve—aztakérdést is, hogy ki lehet vádló8 és amit külön ki kell emelni, ezzel összefüggésben, (!) hogy ki lehet tanú. Ellenben olyan később kifejlődött fogalmakat, mint félképesség, ha ezeket érinti is, nem fejtegeti, époly kevéssé különböztet állandó vádképtelenség és csupán időleges akadályoztatás között, valamint mindenkivel és csak meghatározott személyekkel szemben fennálló vádképtelenség között.9 A perben szerepelhetnek procuratorok és advocatusok is. Azt a kérdést is tárgyalja, hogy a klerikus szerzetes ügyvédeskedhetik-e és ha igen, jussa van-e honoráriumra. Az első kérdést igenlően oldja meg, a másodiknál már csak megszorítással engedi a remunerációt.10 11 Érdekes, hogy Gratián a per anyagát nem tagolja pozíciókra, a késő római per mintájára a pert nem különíti el az állítások és a bizonyítás szakár a.11 Gratián részletesen megtárgyalja az accusatio formáját, az 1 Diet. Gr. p. c. 6. C. III. q. 2. ; C. III. q. 6. ; C. VI. q. 3. 2 Molitor, 82. 1., 6. j. 3 Diet. Gr. p. c. 3. C. III. q. 6. ; c. 4—5. C. VI. q. 3. 4 c. 4—5. C. XI. q. 1. 6 c. 3—8., 11—13., 15—17., diet. Gr. p. c. 35. C. II. q. 6. ; c. 13—17. C. IX. q. 3. 6 Diet. Gr. p. c. 17. C. II. q. 1. : In una... eademque causa nullus simul potest esse accusator et iudex. 7 Molitor, 83. s köv. 1. 8 Molitor, 86. 1. — Az álizidori gyűjtemény meg akarja nehezíteni a püspök elleni eljárást, ezért szab elég nehéz feltételeket a püspök vádlója számára. Álizidor csak azzal foglalkozik, ki emelhet és hány vádló emelhet valamelyik püspök vagy klérikus ellen vádat. Gratián sem tudja egységes rendszerbe foglalni az eltérő határozmányokat, fejtegetéseiből és forrásaiból nehezen lehet a vezetőgondolatot kihámozni. V. ö. Jacobi, 249. s köv. 1. 9 Jacobi, 248. s köv. 1. 10 Molitor, 80—81. I.; Jacobi, 260. 1. 11 Jacobi, 265. 1. Theologia. 16
