Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Móra Mihály: Magister Gratianus mint perjogász
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 179 már arra törekszik, hogy a két János személyazonosságát minden kétséget kizáróan megállapítsa. Mindenekelőtt leszögezi, hogy a második János mellett az Oláh melléknév feltételezi a nevezett magyar származását s családjának vagy személyének erdélyi, illetve oláh vonatkozásaival is megmagyarázható. Majd oklevéltani hibának minó'sítvén a Vajk és a Serb szavak írását, illetve olvasását, a Vajkot a vajvoda, vajda szó, a Serbet pedig a Georgius, György szó rövidített alakjai eltorzításának nyilvánítja. Eme feloldás alapján a szerző kimondja a két János, továbbá atyjának és nagy atyjának személy- azonosságát. A munkát mindvégig a történeti igazságra való őszinte komoly törekvés, kitűnő kritikai elmésség, a kérdés minden vonatkozásának részletekbe menő alapos ismerete jellemzi. Az új módszerrel elért sajátos eredmények valószínűleg élénk érdeklődést fognak kelteni a történetkutatók körében, de lehetséges, hogy egyes körök fölényes hallgatással fognak elsurrani felettük. Indokoltnak és szükségesnek tartjuk, hogy a Szerző tovább folytassa kutatásait és az oklevelek mellett terjessze ki figyelmét egyéb történeti forrásokra is, hogy tételét lehetőleg minél több közvetlen érvvel alátámassza. A tudományos vitától eltekintve, kétségkívül mindnyájunk leikébe markolt a Szerző értekezésének utóhangjában, amidőn elénk állítva Hunyadi János történeti egyéniségét és csodálatos lelkivilágát, felhívja az illetékeseket, indítsák meg a mozgalmat, hogy Krisztus eme vitéze, a kereszténység paizsa és a keresztény erények hőse legalább a Venerabilis, tiszteletre méltó címet elnyerje. A súlyos világnézeti és társadalmi harcban, mely a világháború után az egész keresztény világra ránehezedik, Hunyadi Jánosnak dicsfénytől övezett történeti alakja az önzetlen, tiszta hazafiság, az igazságosságon alapuló társadalmi béke és az egyéni, valamint társadalmi belső megújhodás szellemét sugározná bele a magyar életbe és az egész keresztény világba. Galla Ferenc. A Veszprémi Egyházmegye Múltjából. Szerkeszti dr. Pfeiffer János. 4. sz. Dr. Horváth Konstantin: Az Egyházi Értekezések és Tudósítások (az első magyar kát. teol. folyóirat) története (1820—24). Verseghy Ferenc és Horváth János levelezése (i8ig—22). Veszprém, 1937 ■ 6. sz. Aggházy Mária: A zirci apátság templomépítkezései a XVIII. században. Veszprém, 1937. A veszprémi egyházmegyei monografiasorozat, amelyre a szakkörök egyre jobban felfigyelnek, az elmúlt esztendőben egyszerre két igen értékes kötettel gyarapodott. 1. Az elsőben Horváth Konstantin terjedelmes bevezetés előrebocsáj- tásával a zirci apátsági levéltárból közkinccsé teszi azt a becses levelezést, amely az Egyházi Értekezések és Tudósítások szerkesztője, Horváth János veszprémi kanonok, a későbbi székesfehérvári püspök és Verseghy Ferenc, meg más egyházi férfiak közt folyt le. Horváth folyóirata mindössze ugyan csak öt évig élt, mégis a magyarosodni kívánó teológiai irodalom első szülötteként mindig fontos helyet fog elfoglalni a magyar szellem történetében. A szerző a gondos elmélyedéssel megírt bevezetésben igen érdekes be12*
