Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)

Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája

A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA. 5. §. Megoldás. (Folytatás.) A formális tőkeelméletek közül Heller Farkasé leginkább követ­hető. Ami Heller gazdaságtanának történeti elhelyezését illeti, a híres osztrák iskolából nőtt ki, annak tapasztalatait és eredményeit értéke­síti. Már pedig a közgazdaságtan történetének tanúsága szerint a klasz- szikus iskola csődje és az ellenhatásként megszületett iskolák meg­rendülése után azok az alapok látszanak legmegbízhatóbbaknak és legszilárdabbaknak, amelyeken az új osztrák iskola elindult. Az új osztrák iskola hatása alól nem tudták magukat kivonni az új olasz és amerikai közgazdaságtan nagy mesterei sem. Továbbá Heller tőke­fogalmára nehézség nélkül alkalmazható a formai és anyagi mozzanat különböztetésének bölcseleti szempontja is. Heller nyomán tehát felelni akarok arra a kérdésre, hogy mi a tőke, hogy a kamatkérdés erkölcstudományi megoldása elindulhasson. A gazdasági tevékenység egyik pillére az a tény, hogy az ember testi és szellemi életének fenntartásában és kifejlődésében a külvilágra van utalva. Magát a külvilágra utaltságot nevezi a közgazdaságtan szükségletnek. A szükséglettel szemben vannak a külvilág tárgyai, mint javak. A javak alkotják a gazdasági tevékenység másik pillérét. A javak felhasználása, amely mindig emberi erőkifejtéssel jár, eszközli a szükséglet kielégítését, a közvetlen fogyasztást. Az első gazdasági tevékenység pedig az a haszonítélet, amely kapcsolatot létesít a kül­világ tárgyai és az alanyi szükséglet között, azaz a szükségletkielégítés eszközéül meglátja és beállítja a javakat. Ezért az első gazdasági tevé­kenység szükségképen kapcsolatos értelmi és akarati, tehát szellemi művelettel. Az értelemmel föl kell ismerni a külvilág tárgyainak hasz­nosságát, az akarat tevékenységével pedig meg kell tenni eszköznek, azaz kapcsolatba kell hozni azzal a céllal, amely a szabad emberi tevé­kenység viszonylagos végpontja. Az általános haszonítélet részlegessé válik az értékelésben, amely az itt és most egymás mellett álló, sürgős­ségi fokok szerint skálát alkotó, különböző szükségleteket egybeveti a rendelkezésre álló javakkal. A haszonítélet csak az értékelésen keresz­tül tudja irányítani a gazdasági tevékenységet. Az ember természetébe beoltott tökéletességre, illetőleg tökéle­

Next

/
Thumbnails
Contents