Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Pataky Arnold: Az Oltáriszentség tana az ősegyházban
114 PATAKY ARNOLD tikus kenyér nem lehetne Jézus teste és a kehely nem lehetne az ő vére, ha Jézus nem volna a világ Teremtőjének a Fia vagyis Igéje.1 Majd így folytatja tanítását : «Hogyan mondhatják azt, hogy romlásra jut és nem nyer életet az a test, amely az Űr testével és vérével tápláltatik? Mi állandóan ugyanezt valljuk az Eucharisztiáról és az Eucharisztia ismét megerősíti a mi hitünket. Ugyanis mi azt ajánljuk fel (az Istennek), ami az övé, mert a test és a lélek kölcsönhatását és egységét tanítjuk. Mert amint a földből való kenyér, mely magába fogadja az Istennek segítségül hívását, már nem közönséges kenyér, hanem Eucharisztia, mely két dologból áll : földiből és mennyeiből : úgy a mi testünk is, mely az Eucharisztiát magához veszi, már nem romlandó többé, hanem megvan a föltámadás reménye.1 2 Szavai gyönyörű kommentárt nyújtanak Ján. 6. eucharisztikus beszédéhez : a konszekrált kenyér már nem közönséges kenyér többé, hanem Eucharisztia, aki pedig az Eucharisztiát magához veszi, az örök élet és a feltámadás csiráját veszi magához. Ugyanezek a gondolatok folytatódnak az V. könyv 2. fejezetében. Szent Ireneus a test feltámadását tagadó eretnekeknek odakiáltja : ha a test nem támad fel, akkor az Úr sem váltott meg minket vérével ; sem az Eucharisztia kelyhe nem az ő vérének a közössége, sem pedig a kenyér, amelyet megtörünk, nem az ő testének a közössége . . . Mivel pedig Szent Pál apostol tanítása szerint az ő testének a tagjai vagyunk és teremtett dolgok a táplálékaink, a teremtett dolgokat pedig ő adja nekünk : azt a kelyhet, amely teremtményből való, a saját kiontott vérévé tette és ezzel táplálja a mi vérünket, azt a kenyeret pedig, amely teremtményből való, a saját testévé tette és ezzel táplálja3 a mi testünket. «Amikor tehát a vegyített kehely és az elkészített kenyér magába fogadja az Isten igéjét és Krisztus vérének meg testének az Eucharisztiá- jává lesz, amellyel táplálkozik a mi testünk : hogyan állítják ők azt, hogy nem képes befogadni az Isten adományát, az örök életet az a test, mely Krisztus vérével és testével táplálkozik és az ő tagja?»... Krisztus a kelyhet a saját vérének (afpa ïSlov) és a kenyeret a saját testének (iSiov awpa) mondotta. Krisztus teste és vére táplálja a mi testünket és azt az Úr testének a tagjává teszi. «Amint a földbe ültetett szőllőtő a maga idejében gyümölcsöt hoz, és a földbe vetett búzamag felbomolva 1 Adv. Haer. IV. 18, 4. 2 Adv Haer. IV. 18, 5. : «Quomodo autem rursus dicunt carnem in corruptionem devenire et non percipere vitam, quae corpore Domini et sanguine alitur? ... Nostra autem consonans est sententia Eucharistiae et Eucharistia rursus confirmat sententiam nostram. Offerimus enim ei quae sunt ejus, congruenter communicationem et unitatem praedicantes carnis et spiritus. Quemadmodum enim qui est a terra panis, percipiens invocationem Dei, jam non communis panis est, sed Eucharistia, ex duabus rebus constans, terrena et caelesti : sic et corpora nostra percipientia Eucharistiam jam non sunt corruptibilia, spem resurrectionis habentia.» 3 Szószerint mindkétszer: «növeli» (auget).
