Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Pataky Arnold: Az Oltáriszentség tana az ősegyházban
108 PATAKY ARNOLD A Didaché 14. fejezetének 1. verse az Eucharisztiát tiszta áldozatnak (xattapà ... tk>aía) mondja, melyben Malakiás prófétának a jövendölése (1, 11.) beteljesedett (u. o. 2—3. v.). Ennek megünneplésére a keresztények a hét első napján gyűlnek össze, de mielőtt megtörnék a kenyeret, előbb megvallják bűneiket (Did. 14, 1.). Ez a részlet szószerint így hangzik : (AAz Úr napján pedig összegyűlvén törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát (eőyapmxrjaatE), miután előbb megvallottátok bűneiteket, hogy tiszta legyen az áldozatotok. 2Aki felebarátjával egyenetlenségben él, ne jöjjön el a gyülekezetetekbe, míg a kiengesztelődés meg nem történt, hogy áldozatotok meg ne szentségteleníttessék (l'va prj fj á-ucía őjiwv) ; mert ez az, amelyről az Úr így szólt : Minden helyen és minden időben tiszta áldozatot mutassanak be nekem, mert nagy király vagyok, úgymond az Űr, és nevem csodálatos a nemzetek között». A Didaché szerzője nem ad kimerítő tanítást az Eucharisztiáról. Nem említi, hogy az Eucharisztiát Jézus rendelte, sem azt nem fejti ki részletesen, hogy az Eucharisztia Jézusnak valóságos teste és vére. Ennek talán az az oka, hogy a Didachénak e fejezetei csak a hívek imádságait tartalmazzák, amelyeket ők a szent lakoma alkalmával mondanak. Azonban maga az Eucharisztia szó mint szent valóságot és nem pusztán szóbeli hálaadást jelentő kifejezés itt olvasható először (9, 1.5.): az Eucharisztiát a hívek mint ételt és italt magukhoz veszik. Mind a három fejezet világosan mutatja, hogy a Didachéban valóságos áldozatról és nem közönséges lakomáról van szó. Ugyanis ennek a lakomának az elemei gyanánt csak kenyér és bor szerepel, semmiféle más eledelről nincsen szó. A Didaché szerzőjének szeme előtt tehát nem az agapék vagy más közös étkezések lebegtek. E kenyérben és borban csak olyan ember részesülhet, aki meg van keresztelve, aki tehát a keresztény egyházhoz tartozik. Az itt leírt lakoma ideje az Úr napja, vagyis a vasárnap ; elemei szent dolgok, ezeket nem szabad méltatlanoknak odaadni. Ezért a hívek a szent cselekmény előtt megvallják bűneiket. A sok magból készített és az Eucharisztiában egyesített kenyér találó szimbóluma annak, ahogyan az Isten földi országának a gyermekei egykor össze lesznek gyűjtve a mennyországban. A 10. fejezet hálaadó imádságában a hívek nem földi adományokat köszönnek meg az Istennek, hanem csupa lelki ajándékot : az ismeretet, a hitet, a halhatatlanságot, a lelki eledelt és az örök életet. Egy szót sem olvasunk a zsidó asztali imádságot jellemző könyörgésről, melynek Jeruzsálem, a Sión meg a templom a tárgya ; a Didaché imádsága az egész földön szétszórt egyházért száll fel az Istenhez. A Didaché hálaadása a bor fölött (9, 2.) ugyan emlékeztet a zsidók péntek esti trnp? áldására a bor fölött,1 1 «Légy áldott, óh Örökkévaló, mi Istenünk, a mindenség Királya, a szőllő gyümölcsének a Teremtője !»
