Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Pataky Arnold: Szent Pál tanítása az Eucharisztiáról, vallástörténeti megvilágításban
8 PATAKY ARNOLD toOto noielxs. dç zrf/ ejtrjv ávápvrjaiv szavak a két régibb evangéliumban nem olvashatók, Lukácsnál is csak egyszer fordulnak elő (a kenyérrel kapcsolatban), Pál azonban mindkét eucharisztikus elemnél megemlíti őket. Legújabban Loisy az őskereszténység eucharisztikus imádságában a hála megnyilatkozását látja az üdvösség ajándékáért. A hívek azt hitték, hogy Krisztus lélekben megjelenik az ő egyszerű hívásukra ■ a lakomát szentté tette és az eucharisztikus elemeket mintegy megszentelte a hálaadó imádság. A pogány misztériumok hatása alatt Pál apostolnál megszületett a Krisztussal való misztikus egyesülés gondolata, mely egyesülés a szent lakoma elemei által jő létre. Végre a II. század vége felé a keresztények az Eucharisztiát áldozatnak kezdték tekinteni ; az Istenhez intézett imádság arra irányult, hogy ő telítse meg lelki erővel az eucharisztikus elemeket azzal, hogy ezeket az elemeket misztikus módon hasonlókká teszi Jézus testéhez és véréhez(l).1 Loisynak ez a felfogása nem mondható eredetinek ; gondolatait már megtaláljuk Gillis Persson Wetternél.1 2 Wetter megengedi, hogy Jézusnak az utolsó vacsorán elmondott szavait megismételték a liturgiában, de azt mondja, hogy az őskeresztények ezeknek a szavaknak nem tulajdonítottak konszekráló erőt. A hívek meggyőződése szerint Jézus jelenlétét az egész liturgikus cselekmény eredményezte : a hívek utánozták és megismételték azt, amit Jézus cselekedett. E szent ténykedések létrehozták az epoptiát, vagyis Krisztus epifániáját : Krisztus az ő angyalaival láthatatlanul megjelent a hívek között, mint az ördögnek és a halálnak a diadalmas legyőzője. Jézus szavait a hívek csak azért ismételték meg, hogy ezt az anamnesist (megemlékezést) előkészítsék. A hívei között megjelenő Krisztus lakomában részesíti őket ; belőle 5ó£a, Sùvapcç árad ki, mely átjárja a kenyeret és a bort, úgyhogy aki ezeket élvezi, az felveszi Krisztus természetét és megistenül. A hívek lelkében végbement változást külsőleg a charismák mutatták. Ebben az epoptiában eredetileg nem volt meg az áldozat gondolata, mely csak későbbi eredetű. Wetter szerint «a katolikus miseáldozat agyonütötte az őskeresztény áldozatot» ; «az ősegyház áldozata eredetileg semmiféle vonatkozásban sem állott a kereszten meghalt Úrral». — Hasonló a véleménye Söderblomnak3 4 és Spitt úriak* is. Lietzmann5 azt mondja, hogy Pál apostol hite szerint a Lélek 1 Origine de la cène eucharistique. (Jubilée Alfred Loisy. 1927 ápr.) Paris, 1928. 2 Altchristliche Liturgien. I. Das christliche Mysterium. Göttingen, 1921. II. Das christliche Opfer. Göttingen, 1922. 3 Munkája francia fordításának a címe : Manuel d’histoire des religions. Paris, 1925. 4 Zur Geschichte und Litteratur des Urchristentums. I. 1893. 6 Messe und Herrenmahl. Bonn, 1926.
