Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Schütz Antal: Az Eucharisztia helye a hitrendszerben
98 SCHUTZ ANTAL 0. Casel ú. n. misztérium-elméletét (Das christliche Kultmysterium 21935), akkor is csak azt kellene mondanunk : Ha a szentség-valósítás, nevezetesen az eucharisztiás áldozat, nem más mint titokzatos, de valóságos jelenítése és közlése a szentség-, ill. áldozat-tételező krisztusi tettnek, még élesebb világításba kerül a szentségek cselekmény jellege ; a szentségház kincse pedig, az «Oltáriszentség» marad a maga hitrendszeri elszigeteltségében. Akkor tehát az Eucharisztiát tegyük külön helyre magában a szentségek rendszerében ! Ha a többi szentség cselekmény és ezért átmeneti jellegű, akkor minősítsük az Eucharisztiát állandó, maradó szentségnek ; a cselekmény itt nem szentség, hanem áldozat, és az áldozat-készítés eredménye az «Oltáriszentség» ! Hisz bizonyos, hogy az általános szentségtanban szereplő kérdések közül nem egy az Eucha- risztia színe előtt megtorpan. így pl. itt más a szentség «készítése» és más a kiszolgáltatása ; ezért ez az egyetlen szentség, melyet valaki önmagának is kiszolgáltathat, és amelynél értelmét veszti az «érvénytelen» kiszolgáltatás szempontja. A szentség ú. n. «közelebbi anyagának» meghatározásánál a teológia itt zavarban van (Dogmatika II2 513). Hatását pedig már Szent Tamás (Summa theol. III. 73, 1 ad 3) helyesen, de a többi szentségtől eltérően a misztikus Krisztus kiépítésében látja. Az állandó szentség (sacramentum permanens) gondolata kétségkívül egy régibb, a mai teológia magaslatáról nézve differenciálatla- nabb szentség-fogalom irányába mutat. Visszavisz abba az időbe, mikor még a szentség, a sacramentum általában «res sacra et arcana» volt, titokzatos isteni erőknek hordozója és sugárzója, és ezt az erőt ugyancsak kiváltságos hatású, titokzatos cselekvény, konszekráció útján kapta. Ez a szentség-fogalom lett hazajáró lelke a görög teológiának, mikor kezdte a bérmálást úgy nézni, hogy a pátriárka által megszentelt és csakis általa szentelhető kenet, a p.öpov már magában tartalmazza a Szentlélek erejét, melyet aztán a közönséges áldozópap is tud a kenet kiosztása útján közölni. Sőt ezen a vonalon mozog a görög keresztségi teológia is, mikor azt tartja, hogy Jézus Krisztus a jordáni megkeresz- telkedés által megszentelte a vizet (a platoni realizmus szellemében : egy konkrét vízben a vizet), és voltaképen a víznek ez a szakrális ereje az, ami az újjászületés kegyelmét adja. Egy más gondolat is szóbajöhet az Eucharisztia szentségrendi helyzetének tisztázására. Lehet azt mondani : Az Eucharisztia mindenesetre egy a hét szentség közül ; de másrészt kiemelkedik a hétből, sőt egybefogja valamennyit mint fő- és alapszentség, mint a szentségek Szerzőjének misztikái valósága. Ez a fölfogás teológiai analógiákra hivatkozhatik. Tudva van pl., hogy az «igazság», iustitia, egy az erények közül, és egyúttal átfogó és gyökeres értelemben jelenti egyáltalán a megigazultságot. Egy valaha igen elterjedt és nagy nevekre támaszkodó fölfogás szerint a szeretet (caritas) a kegyelmi adományok egyike
