Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Pataky Arnold: Szent Pál tanítása az Eucharisztiáról, vallástörténeti megvilágításban
SZENT PÁL TANÍTÁSA AZ EUCHARISZTIÁRÓL 7 a kenyér és a bor valahogyan Jézus testévé és vérévé lesz. Ezek az újabb kritikai iskolák az Eucharisztiát általában úgy fogják fel, mint vallási étkezést, mely független az utolsó vacsorától, Jézus rendelésétől és Jézus halálának emlékétől. — Az eszchatologikus iskola az Eucharisztiát úgy tekinti, mint annak a messiási reménységnek a megnyilatkozását, amellyel az őskeresztények a Jézustól megígért messiási lakomát (Luk. 22, 16 sk.) várták. Heitmüller1 szerint ezen a lakomán nem is volt szó a kehelyről ; a kehely csak akkor nyert fontosságot, amikor Pál apostol az Úrvacsorába belevitte a Jézus haláláról való megemlékezés gondolatát. Az Úrvacsora, épúgy mint a keresztség, eredetileg nem volt szentség ; csak Pál apostol emelte e két szertartást szentségi méltóságra, még pedig a pogány misztériumok hatása alatt, — mert Jézus az utolsó vacsorát csak azért ünnepelte, hogy apostolai átéljék a testvéri egységet egymással, valamint a lelki-erkölcsi egységet Övele(?!). Hogy ezt a magyarázatát alátámassza, Heitmüller gondosan törli a szövegből mindazokat a helyeket, amelyek az ő teóriájának ellenmondanak. E. von Dobschiitz1 2 azt állítja, hogy a test és a vér (acopa — aípa) a hívek közösségének volt a szimbóluma : akik az eucharisztikus lakomán résztvettek, azok «Jézus teste és vére szövetségének» lettek a tagjaivá(! !). A bor-vér jelképesen jelentette Jézus halálát, a kenyértest pedig a hívek közösségének volt a szimbóluma. Azonban a xotvwvía és xolvwvôç szavaknak, melyeket Szent Pál — ugyancsak az Eucharisz- tiáról beszélve — 10, 16—21-ben négy alkalommal használ, egyáltalán nincsen olyan jelentésük, amilyent Dobschütz feltételez ; egyébként ilyen «Jézus teste és vére szövetségről» az őskereszténységben a komoly tudomány semmit sem tud. Weiss János3 az evangéliumban leírt utolsó vacsorát Jézus búcsúvacsorájának tekinti, de nem hiszi, hogy az őskeresztények Jézus szavait megismételték volna a kenyér és a kehely fölött ; nézete szerint Pál apostol volt az, aki az utolsó vacsora történetéből liturgikus elbeszélést csinált. De Weiss János is elismeri, hogy Pál apostol hite szerint az eucharisztikus kenyér nem egyszerű kenyér többé, és ha Pál nem is hitte(?) úgy, mint a negyedik evangélium szerzője (Ján. 6, 48—60.), hogy az Eucharisztiában a keresztények valósággal Jézus testét eszik és az ő vérét isszák, mégis bizonyos, hogy a korintusi egyházközségnek egy része Pál szavait ebben a «népies, reális értelemben vette». — Ugyanezt vallja Loisy Alfréd,4 ki bizonyíték gyanánt arra hivatkozik, hogy a 1 Taufe und Abendmahl bei Paulus. 1903. Taufe und Abendmahl im Urchristentum. Tübingen, 1911. 2 Die urchristlichen Gemeinden. Leipzig, 1902. — Sakrament und Symbol im Urchristentum. Gotha, 1905. 3 Das Urchristentum. 1917. 4 Les Mystères païens et le Mystère chrétien. Paris, 1919. 2. kiadás 1930. — Évangile selon Luc. Paris, 1924.
