Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
86 KARSAI (KURZWEIL) GÉZA (Pfister, Altheim, Kroll, Otto, Dölger, Herényi, Chantepie de la Saussaye, Clemen, Schmidt, Köppers, Varga, Kühár stb.) összefoglalások és részlet- munkák elkerülték Kozáky figyelmét. Az Everyman-motívumhoz Goedeke alapvető munkájának kiegészítéseként fel kellett volna használnia a nagyon számottevő újabb irodalomtörténeti és népjáték-irodalmat is, melynek segítségével a haláltánc drámai feldolgozásairól lényegesen más képet nyújthatott volna ! A Halál-alak ikonográfiájáról szóló sikerült fejezetben ismét zavarólag hatnak a feleslegesen közölt hosszadalmas idézetek, tartalmi ismertetések és a végletekig aprólékos számmisztikái fejtegetések. Kozáky végső következtetését, hogy a középkori Halál-alak a gnósztikus közvetítéssel áthagyományozott keleti életkerék-fogalomból keletkezett volna, nem fogadhatjuk el. Az egyszerű gondolati hasonlóságból még nem lehet semmiféle kapcsolatra sem következtetni, ha azt direkt külső érvek nem támogatják. Ilyen alapon ugyanis a legegyszerűbb motívummal a világirodalom minden termékét kapcsolatba lehetne hozni, hiszen, mint mondani szokták, végeredményben minden mindennel összefügg. A teljességre való törekvés csak bizonyos józan határig jogosult. Hiszen a tudomány lényege épen az észszerű kiválasztásban, a lényeges és lényegtelen mozzanatok elkülönítésében, az anyag kritikai megrostálásában és módszeres átvilágításában rejlik. A «rudis indigestaque moles» közlése még akkor is csak viszonylagos érdem, ha az teljesen ismeretlen. A kötet harmadik részében Kozáky már teljesen a szövegközlésre szorítkozik. Az 1. fejezetben a haláltánc már említett három alapmotívumának magán- és párbeszédes költői feldolgozásait, a 2. fejezetben pedig a Halál- és a halott-legendák alapformáit közli szigorú filológiai apparátussal. Ez az anyag, bár ismét sok könnyen hozzáférhető szöveget tartalmaz (pl. sok közismert vizionárius-irodalmi részlet, Heinrich v. Melk), nagyon értékes, és meglepő gyüjtó'szorgalom, sok utánjárás és lelkes elmélyedés eredménye. Hasonlóan értékes és jelentős a függelékben közölt képanyag a hozzája fűzött magyarázatokkal együtt. A haláltánc-motívumok történeti fejlődését és egymásközti összefüggéseit szemléltető két vázlat közül azonban az első annyira bonyolult, hogy szinte lehetetlen rajta eligazodni. Bizonyos csalódással tettük le Kozáky nagy művének első kötetét, amelyet oly régóta vártunk és amelytől a haláltánc nagy kérdésének megnyugtató megoldását reméltük. A legnagyobb baj az, hogy a hihetetlen szorgalommal összehordott, de módszeresen kellőleg meg nem rostált és át nem gyúrt anyag teljesen hatalmába kerítette Kozákyt, úgyhogy nem tudott lemondani a leglényegtelenebb részletről sem, és nem mert bátor elhatározással és tudományos fegyelmezettséggel irányt mutató tisztásokat vágni, utakat vezetni a magaalkotta rengetegben. Sajnáljuk, hogy javításokat, pótlásokat és törléseket javalló megjegyzéseinket az első kötetet illetőleg már csak «post festa» tehettük meg. A tulajdonképpeni tárgyat, a középkori és az újkori haláltánc történetét, feldolgozó második és harmadik kötetet talán még lesz módja Kozákynak úgy megírni, hogy a szakköröknek hozzájuk fűzött reménysége minden tekintetben valóra váljék. Karsai (Kurzweil) Géza.
